Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE bé-kevésbé széttartó viszonyban levő tapogatózások fedezhetők fel e tekintetben. Olyannyira, hogy a szerzők közül senki, még az előszó írói sem vállalkoznak a „(cseh)szlovákiai magyar” elnevezés fogalmi-elvi, illetve empirikus-gyakorlati körbekerítésére, s ennek hiányában a „szlovákiai magyar” a mai Szlovákiában élő magyar népesség egyszerű szinonimáját jelenti a számukra. Pedig a kérdések, melyeket ezzel a fogalommal kapcsolatban Kocur László a föntebb már említett négykötetes művelődéstörténeti áttekintésről írott értékelésében a Fórum kisebbségtudományi szemlében egymás mellé sorakoztatott, tulajdonképpen továbbra is nyitottak: „Mi az, hogy (cseh)szlovákiai magyar? (Ön)meghatározás? Értékvonzatot is magában foglaló definíció? Földrajzi(?), geopolitika^?), történeimi(?), művelődéstörténet^?) kifejezés(?), fogalom(?), segédfogalom(?) Elmosódott jelentésű divatszó? Mi az érvényességi köre, van-e tudományosnak mondható meghatározása?” Érdekesség, illetve jelzésértékű az is, hogy maguk a szerzők is többféle megnevezést használnak a mai Szlovákia területén őshonos és egyre inkább egyfajta autonóm struktúra-, illetve társadalomépítésre törő magyar népességre. Emellett jelen kötet egyértelműen rámutat mindazokra a drámai feszültségekre, csomópontokra és ellentmondásokra, melyek a szlovákiai magyarságot a 21. század elején jellemzik. Ezek közül az egyik legmegrázóbb - s kellőképpen egyelőre talán nem is tudatosított - felismerés, hogy miközben a Szlovákiában élő magyar népesség az elmúlt másfél évtizedben, illetve a szlovák kormánypártokkal való 1998-as koalíciókötéstől eltelt hat esztendő történetének sok tekintetben legpozitívabb változásait éli meg, amelyeket az Európai Unióhoz való csatlakozás, s az őt az anyaországtól elválasztó geopolitikai határok tulajdonképpeni lebomlása, légiesülése csak tovább erősít, lélekszáma és az ország lakosságához viszonyított százalékos aránya tíz év alatt drámai módon csökkent (lélekszáma 1950 óta először esett vissza, s rögtön negyvenhétezer fővel, százalékaránya pedig a tíz százalék alá süllyedt). Ennek okát a kötet szerzői közül többen is - például Gyurgyík László - alapvetően egyfelől a természetes szaporulat csökkenésében, a demográfiai szerkezet megváltozásában, a lakosság elöregedésében, másfelől pedig a természetes mellett egy erőteljes mesterséges nacionalizálás következtében felgyorsult asszimilációban látják. Az elkövetkező esztendők egyik sürgős és életbevágó - pártpo- litikailag, társadalmilag és a szlovákiai magyarság életének minden területén artikulálható feladata lehet e kívülről generált asszimiláció népességcsökkenéshez való hozzájárulásának a mérséklése. Ez várható el például, többek között - László Béla tanulmánya szerint is - az oktatástól, oktatásügytől. De nem kell különösebben bizonyítani, hogy a pártpolitizálástól a közigazgatáson és gazdaságpolitikán keresztül egészen a tudomány- és kultúraszervezésig, -építésig, a közgondolkodás legkülönbözőbb területeiig és megnyilvánulási módjaiig a fenti cél - a népességcsökkenés megállítása, a mesterséges asszimiláció következményeinek visszaszorítása - minden területen átgondolt lépéseket, tervszerű és távlatos építkezést igényel. (Önkéntelenül felvetődik például a kérdés, hogy a korábbi sajtószerkezet fel
