Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE és adatokon nyugvó képet nyújtani a valamivel félmillió fölötti szlovákiai magyar népesség politikai-társadalmi életének és szerkezetének minél több területéről és összefüggéséről. Jelesül hosszabb-rövidebb, s hol egyértelműen, hol kevésbé újdonságértékű - helyenként a reveláció erejével ható, helyenként azonban tisztes, adatolásában azonban gazdag és korrekt leckefelmondásra szorítkozó - összefoglalókat olvashatunk itt a szlovákiai rendszerváltás kisebbségi szempontú lefolyásáról (lásd Sándor Eleonóra impozáns tanulmányát), a szlovákiai magyar pártpolitizálásról (Ollós László, Szarka László és Hamberger Judit tollából), a szlovák alkotmányos rendszerről (Mészáros Lajostól), a szlovákiai magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásairól (Gyurgyík László most is megrázó és meglehetősen borús következtetésekre késztető adatsorokat húzott elő), oktatásügyéről (László Béla aprólékos gonddal elemző értekezése), intézményrendszerének fejlődéséről (Tóth Károly jövőre figyelő, elméleti alapvetésű helyzetelemzése), az elmúlt másfél évtized régiófejlesztési és közigazgatási, illetve környezetvédelmi változásairól (Jaroslav Kiing stratégiai tervezésekhez is alapot adó tanulmánya, illetve Tuba Lajos részletekben gazdag szemléje), e változások hatásairól, a gazdasági potenciál különböző mozzanatairól (Peter Pažitný, Karol Morvay, Šimona Ondrášová és Jaroslav Kiing elemző összefogásának eredménye), egészségügyi helyzetéről (Peter Pažitný gondos, ámbár dél-szlovákiai, illetve szlovákiai magyar vonatkozásban viszonylag kevés konkrétumot tartalmazó rendszerelemzése), hitéletéről (A. Kiss Béla, valamint a Herdics György-Zsidó János szerzőpáros jelentései), tudományos intézményrendszerérői és muzeológiájáról (Liszka József visszafogott adatsorolója, tényismertető- je), népművészetéről és folklórjáról (Görföl Jenő eredménykatalógusa), sajtójáról, könyvkiadásáról, irodalmáról (Grendel Lajos faktográfiai kalauza), képző- és fotóművészetéről, építészetéről (Hushegyi Gábor szenvedélyes hangú, de meglehetősen egyoldalú értékrendet érvényesítő, egy bipoláris rendszer egyik féltekéjét révületes impulzivitással megrajzoló pamfletje), színházairól (Hizsnyan Géza személyes érin- tettségű, az értékeket és a hiányosságokat mégis figyelmesen súlyozó esszéje), valamint sportéletéről (J. Mészáros Károly közösségi önképet erősítő, önértékelést segítő, s a szlovákiaimagyarság-ismeret bizonyos fehér foltjaira rávilágító eredménysorolása). A szlovákiai magyarság megmaradási esélyeinek elmélyítése, önszerveződésének és önképviseletének erősítése mellett az úgymond „kollektív emlékezetének” vagy „külön emlékezetének” (Kósa László) ilyetén kiterjesztése a kötetbeli vizsgálódások elindítóinak és megszervezőinek meggyőződése szerint példát adhat a „Kárpát-medence többi országaiban kisebbségi sorsban élő magyaroknak” is hazájuk „demokratizálódási folyamatainak alakításakor”, és segítheti a szlovák, a szlovákiai magyar, a magyarországi, sőt az európai uniós politikusok munkáját is (éppen ez utóbbi szempont végett rendkívüli módon hiányzik e kötet végéről legalább egy angol, francia, német, sőt egy szlovák nyelvű részletes összefoglaló, mi több - s ezt is hadd szúrjuk ide — a különböző mutatók rendszere, bár ezek - elég szerencsétlen módon - éppenséggel a második kötetbe is kerülhetnek.)
