Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE II A cím egyben, egyelőre értelmezzük így, könyvtípust is jelent. Olyan, időről időre megjelenő kiadványok sorát, melyek - közel két tucat van belőlük - az 1918-1919-ben összeütött, s Csehszlovákia nevet kapott országkeretben rekedt - illetve az annak utódállamaiban, tehát a mai Szlovákia területén őshonos, s adott esetben a mai Csehország területén történetileg kialakult magyar népesség - mindenkori helyzetét igyekeztek több oldalról is felmérni. A Fórum Intézet összefoglaló jelentése, mely A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig tekinti át a (cseh)szlovákiai magyar kisebbség helyzetének, alakulásának, törekvéseinek másfél évtizedét, tulajdonképpen ebbe a sorba illeszkedik bele. S talán az is elmondható róla, hogy - természetesen más hangsúlyok és szempontrendszerek kijelölésével, de a maga teljességre törésével - egyfelől az egykori Csehszlovákiai Magyarok Jogvédő Bizottsága 1982-es párizsi Szlovákiai jelentésének kutatási eredményei mögött rejlő felelős és távlatos magatartást, másfelől az 1998-2000 között Budapesten kiadott négykötetes művelődéstörténeti tanulmánygyűjtemény [A (cseh)szlovákiai magyarság művelődése 1918-1998] összefoglalás-igényét élteti tovább. Valójában nehéz is beszélnünk róla, mert egy kétkötetes munka első részéről van szó, a második még nem jelent meg, tehát nem is ismerthejük, mindössze annyit tudunk róla - az első rész szerkesztői előszavából hogy a tárgyhoz s időszakhoz kapcsolódó dokumentumokat és bibliográfiát fogja majd tartalmazni. Az Intézet és a szerkesztők - Hunčík Péter és Fazekas József szándéka ezzel a mostani gyűjteménnyel az volt, hogy egy olyan „tényekre alapozó, átfogó képet” adjanak a szlovákiai magyarságról, amely „a rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig tartó tizenöt év eseményekben gazdag történéseit, társadalmi-gazdasági és kulturális életét foglalja össze a szlovákiai magyarság”, a jelenleg „legnagyobb létszámú őshonos (autochton) uniós kisebbség” optikáján keresztül. S ha előbb utaltunk is azokra az állomásokra, előzményekre, melyek különböző szándékokkal és célokkal - nemegyszer a valós helyzet eltakarásának, kozmetikázásának óhajával -, az átfogó kép nyújtásának egymástól elkülönülő igényével, hol halványabban, hol erőteljesebben korlátozott forrásként kézbe vehetők a (cseh)szlovákiai magyarság nyolc és fél évtizedének megértéséhez, a Magyarok Szlovákiában 1989-2004 közvetlen előzményét a Márai Sándor Alapítvány Slovensko 1995. Súhrnná správa o stave spoločnosti (Szlovákia 1995. Összefoglaló jelentés a társadalom állapotáról) című kiadványban kellene keresnünk, amely igyekezett „pontosan diagnosztizálni Szlovákia problémáit, objektív képet rajzolni a Csehszlovákia szétválása utáni évek szlovákiai történéseiről - mintegy tükröt tartva a szlovák társadalom elé”, fontos tájékozódási pontokat nyújtva a „külföldi szakemberek, potenciális beruházók, vállalkozók számára” is. Jelen, a szlovákiai magyarságra összpontosító kötet kiadói és összeállítói célja ugyanez: az „etnikai/nemzetiségi optika előtérbe helyezésével” áttekinteni a szlovákiai valóság legutóbbi másfél évtizedének egyik jelentős szeletét, s lehetőleg elfogulatlan, tudományosan megalapozott, tényeken
