Irodalmi Szemle, 2006

2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

TÉNYEK, ADATOK, LEHETSÉGES STRATÉGIÁK

Magyarok Szlovákiában 1989-2004

i

Messziről kezdem, de egy olyan történettel, melynek tanulsága talán nem e- sik messze attól a könyvtől, amelyről az alábbiakban szólni kívánok.

1519 szeptemberében Femando Magellán portugál nemzetiségű hajóskapitány a spanyol király lobogója alatt öt hajóból álló flottájával elindul Sevillából, hogy nyugatról kelet felé tartva, körbehajózza a földet. Útjához a középkor számos olyan alapvető felismerése és felfedezése kötődik, melyek az általa fellelt Magel- lán-szoroson keresztül is, átvezettek bennünket az újkorba, s jelentőségük mai szemmel nézve sem csökkent. Személyében ma is újkori, modem világunk, világképünk egyik megalapozóját látjuk. A Magellán flottájából megmaradt egyetlen hajó, fedélzetén a kezdeti kétszázhatvanas összlétszámból mindössze tizennyolc tengerésszel és három fogollyal, három évvel később, 1522 szeptemberében tért vissza a spanyol városba. A főparancsnok nem volt köztük: nem élte túl végül is sikeresnek bizonyult vállalkozását - a Fülöp-szigetekhez tartozó Mactan-sziget bennszülött királyának, Lapulapunak a harcosai 1521. április 27-én lemészárolták a gyarmatosítóként is, hittérítőként is fellépő gaz betolakodót. Ma Mactan kikötőjében két fehér obeliszk áll egymással szemben, emlékeztetve a sziget őslakóinak és a leigázásukra elszánt európai hajósoknak a közel fél évezreddel ezelőtti véres összecsapására. Mindkettőn felirat - az egyik így hangzik: „Hernando de Magellanest, a nagy portugál hajóst a spanyol király szolgálatában 1521. április 27- én ezen a helyen ölték meg a Fülöp-szigeteki bennszülöttek”; a másik viszont így: „A nagy törzsfőnök, Lapulapu ezen a helyen verte vissza Femando Magellán támadását, a támadót megölte, csapatait elűzte.” Mindez, immár közép-európai viszonyokra lefordítva körülbelül annyit jelent, mintha ma, mondjuk a budapesti Kossuth téren, nagy hazafink szobrával szemközt felállítanánk - felállíthatnánk - Ludovít Stúr szobrát, Pozsonyban pedig, a Stúr téren a szlovák nemzetébresztő szobrával szemben Kossuth Lajosét.

Ettől azonban még, érzésem szerint, mit ne mondjak: igen messze vagyunk.

S hogy milyen messze, arra példa a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó közös gondozásában nemrég megjelent tanulmánykötet is.