Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: A mágikus realizmus gömöri mesterei (Beszélgetés Kovács Magdával és Bárczi Zsófiával)
A mágikus realizmus gömöri mesterei Kovács Magda: -Volt olyan nagyon kedves élményem is, hogy a férjemmel utaztunk valahová, s velünk szembe középiskolás lányok jöttek, akik összesúgtak a hátunk mögött: „Nini, a Kovács Magda.” Nem a férjemet vették észre, pedig szemrevaló férfi volt. * S a férjed mostanában tényleg nem ír? Kovács Magda: — Megjelent egy kötete, aztán egyszer csak tudatosan úgy döntött, hogy nem publikál többet. írt, de az asztalfiókjának. S őt ennek az ellenkezőjéről nem lehetett meggyőzni. Még Cselényi sem tudta őt meggyőzni, pedig az nagy dolog. * Legutóbb, a doktori disszertációdban, Mécs László költészetével foglalkoztál. Bárczi Zsófia: - Ennek két oka is van. Egyrészt ez egy rám mért munka volt, mint disszertációs munka, s borzasztóan kötelességtudó emberként minden feladatot becsülettel elvégzek. Másrészt annak ellenére, hogy egyre jobban becsülöm Mécs Lászlót, az ő versvilága ízlésileg rettenetesen idegen tőlem, a vele való foglalkozás során azonban rájöttem arra, hogy mennyire szükséges az, hogy az ember a saját ízlésvilágától távol álló dolgokat olvasson el és tapasztaljon meg, hogy ne váljon merevvé és elutasítóvá a világ dolgaival szemben. Nagyon nagy élmény a világ dolgait egy kicsit másfajta szemszögből nézni, s innen nézve egy kincses- bánya volt Mécs László költészete. Bár a szakdolgozat elkészült, a kötet megjelent, még mindig az elfogadásán dolgozom magamban. Amíg nem jelenik meg az ösz- szes költeménye, nincs jogunk vele kapcsolatban ítélkezni. Ha megnézzük az ötve- nes-hatvanas-hetvenes években megjelent verseit, ott sok változás volt. Először meg kell ezeket jelentetni, s utána lehet arról beszélni, hogy milyenek a Mécs-versek. * Köszönömj a beszélgetést! Juhász Dósa János
