Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Kuczmann Erika versei (Ballada a hűtlen asszonyról, Ne fuss!, Vágyódás, Álmomban, Elillan, Köszönet mindenért, Kérdések, Évszakok, Te mindent tudsz)
Kuczmann Erika* versei Ballada a hűtlen asszonyról- Szívből ölelj, feleségem!- Nem tehetem, kedves férjem. Én a szívem elvesztettem, mert egy tolvaj sötét éjjel két szemével rám mosolygott, halántékán holdfény ragyog. Nem ehetem, nem ihatom, nem alhatom, nem alhatom.- Ki volt, ki az, kicsi párom?- Nem tudom, de nevét áldom.- No, ha áldod, hát csak áldjad, megöllek, te beste pára. Szervusz, Halál, epedve vár már az asszony, ajka szól már: „Csak azt mondom, meg nem bántam, legyél áldott, kedves tolvaj!” Vágyódás Útra kelni, menni, menni, lábat térdig elkoptatni. Hozzád futni, megölelni, megcsókolni, két karodban ringatózni, ezüst hajad simogatni, az öledben, mint egy gyermek elcsitulni, szép meséid meghallgatni, az elmédet megcsodálni, mint a dervis, körülötted csak pörögni, izzó piros forró szíved sugarában megfürödni, mint a kérész egy nap élni és azután vízre hullni. Be jó volna. Ne fuss! „Ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz föl” - szólt bölcs apám. Tizenöt év... De mit tegyek, ha azon a szekéren rajta ül a szerelem?
