Irodalmi Szemle, 2006

2006/3 - OLASZORSZÁGI HUMANISTA KÖLTŐK VERSEIBŐL (2) - Lászai János (1448-1523) versei (Felirat Szent Péter gyulafehérvári szobra alá, Felirat Szent Pál yulafehérvári szobra alá, Saját sírverse a római Santo Stefano Rotondóban) - Angelo Poliziano (1454-1494) Az ódákból (Az ifjúsághoz Az elégiákból (Lalage) A latin epigrammákbói (Giottóról, a festőről, A magyar király kútjára)

Olaszországi humanista költők verseiből (2)

elsárgult levelet gyűjt az ölébe még, gallyakról le-leszédülőt.

Bacchust zengedezik most a parasztok is, munkájuk be-ebért, és aki kótyagos, búsongó fuvolák szélszava készteti ugrándozni a tánc során.

Ismét fordul az év s évszakaink köre,

Múzsák járma alá hív az idő szava.

Édes járom! Az éj nyúlik, a csillag int: szárnyas napjaidat becsüld!

Gyertek hát, ti tudós ifjak, a kétfejü Parnassusra velem, járjon a lábatok: hív aggkor s a halál majdani hírneve, s oly sors, mely csak egy istené.

Társatok leszek én vagy vezetőtök is, nem tart vissza korom nyüge-kolonca, ha fárasztó utakat róva a szent erény szentélyébe siethetek.

AZ ELÉGIÁKBÓL Lalage

Szarvasnál vígabb, mely kígyót szív be az orrán,1 s éppen megszabadul régi agancsaitól, fényes aranylapnál fénylőbb gall öntöde öblén, mely most készül, s láng közt remeg ontva a fényt, szebb, mint hogyha kelet habjából Phosphorus éled ídai istennő fáklyavilága gyanánt, szebb, ragyogóbb, vígabb Lalagé, orcája merő pír. Nemrég gyógyult meg: rázta a láz s a hideg.

Nézd, csillagszeme van: pajkos kacagás tüze gerjed: kettős fáklyát ráz bennük a gyermek Ámor.

Tejszínű nyaka ívén játszik arany haja fürtje széles homloka tájt ül ki megannyi erény.

Mint egy istennő, jár-kel. Ragyogó keze, arca.

Égi lakók, Jupiter nászra akama-e mást?