Irodalmi Szemle, 2006

2006/3 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (4) (A Nyugat első nemzedékének további lírikusai: Füst Milán, Tóth Árpád, Juhász Gyula) (tanulmány)

Grendel Lajos

Magyar líra és epika a 20. században (4)

A Nyugat első nemzedékének további lírikusai

Füst Milán (1888-1967). Egyik legközelebbi barátja, Kosztolányi Dezső temetése után vetette papírra Naplójában Füst Milán a következőket: „A kormány egy miniszteri tanácsost küldött ki a temetésére, a főváros egy tanácsnokot... A Pesti Hírlap nevében valami ökör beszélt, aztán Móricz Zsigmond beszélt silányságokat... no Dezső, ezért nem volt érdemes annyiféle bohócnak lenni!”(34)

Füst Milánnak azonban, élete utolsó éveit leszámítva, annyi elismerés sem jutott, mint Kosztolányinak. Nemcsak a mindenkori hivatalosságok mellőzték, a nagyközönség is. Művészete még a Nyugat első nemzedékén belül is besorolhatat- lannak bizonyult. Életműve ellenállt a változó kordivatoknak, illetve: Füst Milán fittyet hányt a divatoknak; életművének nem íve van, hanem sokkal inkább mélysége, lírája nem valahonnan valahová „fejlődik”, mint Adyé, Babitsé vagy Kosztolányié, hanem élete alkonyán is lényegében ugyanazon a poszton vesztegel, ahol pályakezdése idején. S ez az állandóság, ez a látszólagos mozdulatlanság egyaránt jellemző epikájára (erről egy későbbi fejezetben lesz szó) és drámáira is, amelyek közül hármat, a Boldogtalanokat, a IV. Henrik királyt és a CatullusX a modern magyar dráma legkiemelkedőbb alkotásai között tartunk számon. Költészetének befogadását nagyrészt az is nehezítette, hogy az szinte teljesen érintetlen maradt a köznapi és aktuális-társadalmi, nemzeti, mi több: esztétikai - témáktól és felfogásoktól. Minden zavar és tanácstalanság ellenére kortársai pontosan látták költészete karakterét és jelentőségét.

Kosztolányi így jellemzi: „Ha egy jelzővel kellene jellemezni őt, ezt írnok róla: komor.”'35’ „Füst Milán minden érzésében az abszolútat keresi [...] Filozófiával a szívében nem lehet a költő impresszionista” - írja Karinthy Frigyes'36’. „Sok van benne a középkori szerzetesből [...] Kevés jelző, kevés metafora, hasonlat alig egypár: mérséklet és ízlés. Tisztán látott víziók, plasztikusan, térben megírva” - így Nagy Zoltán.'37’ „...különböző álarcokat vesz magára [...] Középkori képzetek sötét komorságú levegője mindenütt [...] örökké a halállal néz farkasszemet, aki az emberi élet örök fájdalmát szenvedi (tehát nem apró-cseprő egyéni bajokat).” (Komlós Aladár)'38’ „A vizionárius lélek és a tudatos intellektus kettőssége mindig jelen van Füst munkáiban [...] Nem szimbolikusak ezek a versek, a szavak a maguk tiszta valóságát jelentik.” (Kassák Lajos)'39’