Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - Kulcsár Ferenc versei (Puritán vers, Anyanyelv, Verseim, Kör, Sóhaj, Jézus-igenevek, Töredék, Cím nélkül, Édesanyám halálakor, Anyu, Cetli, Tökrészegen, Vallomás, Dal, Betegen, Halálom, Délután, Azt hitteir Sanzon, Kicsi ének, Szerelem, Ének Z.-nek)
Kulcsár Ferenc versei Kerek e világot belaktam. S most szállók. Kezemben hóvirág. Ég áldjon, vén világ. Elmegyek, szolgálok. Isten elé állok: regö, regö, rejtem, lantom földre ejtem. Ott leszek, ott leszek, ahol a szent hegyek, folyók és csillagok, sjaj, mindenem ragyog. Szerelem Szemed. Szemem. Égő angyal. Tengerek. Tiszta ág. S a világ végi csöndben a pusztaság. (Mint a hold s az óceán s a széttengerző Isten-magány, szál lünk szótlan a léten át, ölelve életet, halált.) Kezed. Kezem. Majd ami volt. Majd ami lesz. Majd ami van. Most és mindörökké. Ének Z.-nek Vérzőn sétálsz és szárnyalón a kedves könnyűségben, istengyümölcse-édes, istenvirága-szépem.
/
