Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - Gyüre Lajos versei (Hózuhatag, Ha, Új tavaszi ima, Sándorom, Rongyemberek)
Gyüre Lajos versei kristály-madár röptetés csipke fátyol-szemfedő galambok begyes futása nem is élet, s nem halás súlytalan égi lebegés vattatakaró hóvarázs tűhegyét nyújtó vetés istálló jászlában szalmazizegés akiok melege báránybégetés szomjat oltó nedű léleknek nyugalom testnek eledel éltető forrás míg él itt lenn csak béke béke s érzed mily közel az Isten. Ha Ha rád köszönt a tél, és hó szitál, ha bundáját teríti az alkony, és a csönd sem nyugtat, az esti táj vaksin, álmosan pillog a balkon. Rád vicsorog a kapu, vad kuvasz, ijedten mordul a zárban a kulcs, s némán, lihegve, félve meglapulsz, az árnyakban holtak után kutatsz. Ha reccsen a padló lépted alatt, ha szellőtől lebben könnyű lepel, már látod a falon: „Mene tekel”!... remegsz, s megáll torkodon a falat. Új tavaszi ima Jöjj, tavasz, áradj szét ereimben hömpölyögve, És pezsdítsd fel új munkára lassú vérem, Mint ahogy élettel töltesz meg kis rügyeket
