Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - Gyüre Lajos versei (Hózuhatag, Ha, Új tavaszi ima, Sándorom, Rongyemberek)
Gyüre Lajos versei Új tavasz jöttén, és köszörülsz ki hegyesre Zsenge füveknek tűhegyes csúcsát, törjön, Nyíljon a hólétől puha málló föld, és szúrja, Dőlje dárdáját a gyors felhők köpenyébe, Pezsdítsd renyhe vérereimben az életet hordó Hüs erek árját, mint híves patakok medrében El, tovasodró bő vizek útját, bokrok barkatüzét, Nyílni kívánó hóviráglepedőjét, hozz hát Új ritmust szívem kihagyó ütemére, szavára, És mint bánkuti bőtermő búza bokrosodjanak Rég feledett szavaim, hogy szökne dús kalászba, ha Eljő majd a Nagy Arató, a termést számba venni, Megtisztítani konkolytól, és szélnek ereszteni Rostán által a polyvát, mígnem a Szérűre öntve Hótisztán leperegnék ott az Úr tenyerébe, És aki szólna: Hozsánna tenéked! Lesz már új kenyerünk! Sándorom Gál Sándornak baráti öleléssel Te, aki égi igékkel játszadozol, kortyolsz, és nyelsz isteni nektárt, mannával kebeledben várod új versedhez a mennyei tápot, íme, ízleld most az én boromat, hát vedd poharad, és kóstold új termésem. Nékem öröm, ha látom más orcáján, ízlik a termés, illik ódát zengeni akkor is, ha az én venyigém a szoknyán sorjáz, és nem fent a hegy tetején élteti égi permet a csúcsok csúcsán napjárásban, ott, hol a lávatűz általjárja. Rongyemberek Rongyemberek szívják vérünk, S mi csak hallgatunk, és várunk. Csoda, hogy még mindig élünk, És nem dőlt ránk vályogvárunk.
