Irodalmi Szemle, 2006
2006/2 - TALLÓZÓ - Petőcz András: Sárga virág a feleségem (részlet):
90 TALLÓZÓ Virág kezét egy teljes hónapig nem foghattam meg. Kérdezhetik, miért tartottam ki mellette mégis, hogy nem volt-e számomra furcsa ez a szigorú, már-már önkínzó etikett. A válasz nagyon egyszerű. Magam, aki pontosan tudom, mit ír elő számunkra a Zen és a Tao, titokban nagyon vágytam arra, hogy valaki ezeket a tanításokat a mindennapi életben igazán komolyan vegye. És Virágban ebből a szempontból sem csalódtam. Mindez szinte felkorbácsolta a vágyamat iránta. Mint említettem, visszafogottsága ellenére egész lényéből szinte áradt a szexualitás. A pillantása, mozdulatai annyira izgatóak voltak, hogy senki más nem érdekelt a megismerkedésünk első percétől kezdve. Anyám, természetesen, sajátos szenzibilitásával rögtön érzékelte, hogy valami megváltozott. Hogy „van valakim.” Pedig senkim se volt. A valóságban. Csak lejártam kicsit a parkba, az arborétumba, Virággal beszélgetni. De anyám mégis féltékeny volt, persze, úgy, ahogy csak egy anya lehet féltékeny a negyvenéves fiára. És igaz, ami igaz, mialatt Virággal találkozgattam, egyáltalán nem törődtem az anyámmal. Ez volt az a bizonyos fél esztendő. Fél év! Ma is beleborzongok, de nem tudom eltagadni: fél évre megfeledkeztem az anyám öntözéséről. Szégyen! Szégyen! Fél évig tartott, mire Virággal annyira összemelegedtünk, hogy szóba kerülhetett a házasság. Azután meglehetősen gyorsan, nagyobb felhajtás nélkül, csendben összeházasodtunk. Anyám elfogadta a helyzetet, mármint azt, hogy a lakásába költöztetem a feleségemet. Sőt, meglehetősen készséges volt, a lakás nyugati részébe ment át, nekünk hagyta a napfényes, déli fekvésű szobákat. Elég nagy a lakás, elférünk benne hárman is, nektek nagyobb szükségetek van a napsütésre, mondogatta, és szó nélkül vezette tovább a háztartást, a konyhába a feleségemnek be sem kellett lépnie. Mit mondjak, ezt nem is nagyon igényelte a feleségem. Nászúira sikerült az egyik jó nevű utazási irodától valami szokatlanul kedvezményes utat szereznem, ami azt jelentette, hogy elvihettem a feleségemet az Amazonas vidéki őserdőkbe. A hosszú repülőút után, Szöulból az Amazonashoz!, egy kicsi, vadregényes faluban kaptunk szállást, ahol meglepően jó körülmények között laktunk, hiába, látszott, hogy az ottaniak felkészültek a turistákra, merthogy igen sokan már ott is az idegenforgalomból élnek. A feleségemmel többször is lehajóztunk az Amazonason, és Virág, mit mondjak, kivirult, megerősödött, egész egyszerűen boldog volt. Szenvedélye már-már elviselhetetlen volt a számomra, így, bevallom, örültem, amikor a kéthetes nászút befejeződött, és visszatértünk a- nyám lakásába. Anyám kedvesen és kissé gyanakodva fogadott minket. Láthatóan kíváncsi volt, hogy élte túl a fiacskája a kéthetes nászutat. A kíváncsiság az arcára volt írva.
