Irodalmi Szemle, 2006
2006/2 - TALLÓZÓ - Petőcz András: Sárga virág a feleségem (részlet):
TALLÓZÓ 91 Aztán jöttek a hétköznapok. Már az első hónapok után kiderült, hogy nem érzi jól magát a feleségem a toronyházi lakásunkban, meglehetősen fáradt és kedvetlen lett nagyon rövid idő u- tán, a pirosság eltűnt az arcáról, és a szemében valami szomorúságot láttam esténként, amikor a kormányhivatalból, ahol egyébként dolgoztam, hazatértem. Javasoltam a feleségemnek, több ízben is, hogy sétáljon nagyokat napközben, amikor távol vagyok, menjen le a közeli parkba, sétáljon el a rovarevő növényekhez, oda, a- hol megismerkedtünk, és ez a javaslat láthatóan kissé jobb kedvre derítette a feleségemet, de, meg kell jegyezzem, ez a jobb kedv csak ideig-óráig volt jelen, mert a feleségem, ha le is ment sétálni az arborétumba, igazán nem töltött el sok időt ott, sőt, egy nap végleg felhagyott az önálló sétákkal. Azt mondta akkor a feleségem, és ebben, mi tagadás, igazat kellett adnom neki, hogy nem való egy férjes asszonynak egyedül sétálgatni a parkban, félreérthető az ilyesmi, meg kellemetlen is lenne a számára, hogyha megszólnák, nekem meg, mivelhogy kormányhivatalnok vagyok, egyenesen kínossá válhatna, ha valamilyen pletyka, vagy, ne adj isten, rágalom kelne lábra, mint tudjuk, az ilyesmi, különösen egy felfokozott politikai légkörben, országos képviselőválasztások előtt, nos, az ilyesmi könnyen veszélyessé válhat, és a- dott esetben még az állásomba is kerülhet, amit nem engedhetünk meg magunknak, így aztán a feleségem kénytelen-kelletlen a többi kormányhivatalnok-feleség meglehetősen eseménytelen életét kezdte élni, legfeljebb piacra ugrott le olykor-olykor, vagy fodrászhoz, kozmetikushoz ment. Ő azonban, és ez mindinkább furcsává lett a számomra, nem élvezte igazán az ilyen elfoglaltságokat, sőt, egy napon kijelentette, hogy nem megy többet kozmetikushoz, mert ártanak neki a kozmetikai szerek, mivel, így mondta, ezek a kenceficék a bőrét túlságosan is kérgesítik. Azt pedig, mondta még ezen a beszélgetésen a feleségem, hogy a bőre enyhén sárgászöld árnyalatú lett az utóbbi időben, ő azt nemhogy nem utálja, hanem természetesnek és ily módon szépnek is tartja. Akkoriban, mielőtt ez a beszélgetés köztünk lezajlott, nagyon elfoglalt voltam a kormányhivatalban, így ritkábban értem a feleségem bőréhez, meg ő sem kereste velem a szoros együttlétet, ezért aztán a feleségem megjegyzése kezdetben értetlenkedésemmel találkozott. Sőt, mondhatnám azt is, hogy megütközéssel néztem rá. Mit ért azalatt, hogy sárgászöld bőr, kérdeztem magamtól. Aznap éjjel szorosan magamhoz öleltem a feleségemet. Meglepetésemre ő is a régi hevességével reagált közeledésemre, de ez az együttlét mégis más volt, mint az eddigiek. Elsősorban is a bőre tapintása volt más. Másodsorban pedig az illata volt nagyon is különböző. Mint amikor az arborétumban, a rovarevő növények közelében sétálgattam, azt az erős virágillatot éreztem most is. Amely illattal még valami megmagyarázhatatlan pázsitillat is keveredett. A frissen vágott fű szaga.
