Irodalmi Szemle, 2006
2006/2 - TALLÓZÓ - Petőcz András: Sárga virág a feleségem (részlet):
TALLÓZÓ 89 ebben az ősparkban fogják elnyelni azok a szokatlan és különleges növények, amelyek közül néhány, természetesen nekem köszönhetően, a lakásunkba is felvándorolt. Mindig is próbáltam vigasztalni az anyámat, hogy ne féltsen engem a parkban, nem lesz ott nekem semmi bajom, mondtam is neki, hogy anyám, abban a parkban csupa-csupa öröm vár rám, higgye el, kedves anyám, de ő csak váltig hajtogatta, legyek óvatosabb, mert biztosan tudja, hogy valami komoly baj leselkedik rám ott a növények között. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel. Pedig már mindenki azt mondta akkoriban, hogy agglegény maradok, és még azt is mondták, hogy tulajdonképpen jó dolgom van. Minek is neked feleség, mondták, jól megvagy az anyáddal, ellát téged, vigyáz rád, örökké gyerek maradhatsz, nem kell felelősséget vállalnod senkiért, van jó állásod, pénzed, aranyivá lehetsz, utazhatsz, társaságba járhatsz, eszményi életed van, ezt mondogatták akkoriban a barátaim, és csakugyan úgy tűnt, hogy ezen az életen soha nem fogok változtatni, anyám is jó egészségben volt, jó erőben, még attól sem kellett félnem, hogy mihamar egyedül maradok. Aztán egy napon találkoztam a feleségemmel. Ez nem sokkal a negyvenedik születésnapom előtt történt. Néhány héttel korábban az egyik kollégám, a külkereskedelmi részleg vezetője, akivel majdnem gyerekkorunk óta ismerjük egymást, rosszul lett a gyomrával, kórházba vitték, gyomorvérzés, ezt állapították meg, és valami olyasmit mondott akkor az ügyeletes orvos, hogy bizony, negyven körül már vigyázni kell. Emlékszem, ez a mondat, akkor, nagyon megrázott. Talán ezért töltöttem azon a hétvégén még a szokottnál is több időt a parkban. Egész vasárnap kedvenc helyemen, a rovarevő növények közelében sétáltam. Itt, a rovarevő virágok melletti pádon ismerkedtünk össze. Annyira közvetlen és felszabadult volt! Megmondom úgy, ahogy van, ezzel a felszabadultságával vett le a lábamról. Gyönyörű, virágmintás, zöld ruhában ült le mellém a padra, mosolygott, virágsziromszerű szemeivel vidáman nézett rám, és illedelmesen várta, hogy megszólítsam. Tartózkodó volt, a végtelenségig tartózkodó, ahogy azt a taoista kolostorokban tanítják, és valljuk meg, kell is ez a tartózkodás egy fiatal nő esetében, különösen a mai világban, nem is nagyon tudnék bizalmat érezni egy olyan nő iránt, aki nem így viselkedik, de a visszafogottsága ellenére is éreztem mámorító elevenségét, erős szexuális kisugárzását, egyszóval, hogy belül csupa-csupa tűz. Szinte az első pillanatban megkívántam. Attól a naptól kezdve rendszeresen találkoztunk az arborétumban. Sokáig nem tudtam róla szinte semmit. A nevét is csak alig akarta elárulni. Egy hét után mondta meg, hogy a közismert Han család leszármazottja, Han Kangnak hívják, és hogy valójában nem szereti a saját nevét. Arra kért, szólítsam közvetlenül és egyszerűen Virágnak. Virág.
