Irodalmi Szemle, 2006

2006/2 - TALLÓZÓ - Petőcz András: Sárga virág a feleségem (részlet):

TALLÓZÓ

87

Kezdetben, persze, minden más volt. Egészen más.

Emlékszem, amikor összeházasodtunk, uramisten, mennyire forró volt a feleségem, micsoda piros tűzben égett! Akkoriban alig tudtunk betelni egymással. A mézeshetek alatt. Szinte minden percben együtt voltunk. Ha értik, mire gondolok. A feleségem körbefonta olyankor a testem, végigkúszott rajtam, egész a lábfejemtől a fejem búbjáig betakart: így ölelt át. Nem is virág volt akkoriban, hanem valamiféle kúszónövény, irtózatos sebességgel tudott önmagából kacsokat, ágakat növeszteni, és a- zok szinte pillanatok alatt kúsztak végig rajtam, azt hittem olykor, megfulladok.

Néha azt játszottuk, hogy az orromat a piros ló virágke lyhébe nyomtam, úgy szívtam magamba a feleségem mámorító illatát. Majdhogynem rajta keresztül lélegeztem.

Életem talán legboldogabb korszaka volt ez.

Aztán, persze, elmúltak a mézeshetek.

Nem tagadom, kissé elhidegültünk egymástól.

Oka lehet ennek az elhidegülésnek az anyám is, mert, sajnos, úgy alakult az életünk, hogy nem tudtam külön otthont, külön lakást biztosítani a feleségem meg a magam számára, ez, elismerem, nem éppen férfiúi erény, így kénytelenek voltunk az anyámnál, vele egy fedél alatt élni. Anyámat, szegényt, nem nevezhetem semmiképpen sem virágnak. A feleségem egész egyszerűen azt mondja, hogy az anyám egy kaktusz, és mit tagadjam, azt gondolom, ebben teljesen igaza van a feleségemnek, mert az anyám az tényleg kaktusz, egy meglehetősen tüskés kaktusz, hogy finoman fejezzem ki magam, de talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ennek is meglehet a maga előnye.

Tény az, hogy az anyámat szinte alig-alig kell meglocsolni.

Egyáltalában nem számít, ha napokra, vagy akár hetekre elfeledkezem az anyámról, nem veszi zokon. Ha a feleségemet nem locsolom meg naponta, na, mondjuk, kétnaponta, akkor már minden baja van, beteget jelent, rosszul érzi magát, fáj a feje, egyszóval, lehetetlenné teszi az életemet. Nos, az anyám ilyen szempontból kétségtelenül jobb természet. Vagy talán csak azért igényel kevesebb törődést, merthogy épp ő az anyám? Nem tudom. Fél év volt eddig a rekordom az anyámmal kapcsolatban. Hat hónap! Hat hónapig egyáltalában nem locsoltam meg az anyámat, és nem szólt semmit, sőt, nagyon jó erőben vészelte át a dolgot. Azt gondolom, ez, ahogy nálunk, Szöulban mondják, nem éppen semmi.

De nem az anyámról akartam beszélni.

Hogy a feleségemmel valami baj van, azt már mindenfelé mondogatják. Nem, nem csupán a munkahelyemen. Rég elfeledett barátok, mit barátok!, régi ellenségek, rosszakarók hívnak fel a legkülönbözőbb ürügyekkel, érdeklődnek a feleségem hogy léte felől, csak úgy, mintha mindez természetes lenne, kedvesen azt javasolják, hagyjam itt Szöult, menjek vidékre, pihenni, lazítani, kikapcsolódni, aztán mintegy mellékesen azt is megjegyzik, hogy ez a feleségednek is jót tenne!, törődni kell az asszonnyal is!, így tréfálkoznak, közönséges vicceket engednek meg ma-