Irodalmi Szemle, 2006
2006/2 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: „Vicit tamen amor patriae...“
MÚLT ÉS EMLÉKEZET 79 Perbegg egyébként még egyszer véleményezte Perliczi terveit. Perliczi 1751-ben az orvosi főiskolára tett javaslata mellékleteként a „Sacra Themidos Hungáriáé... ” (Magyarország Themis-ének titkai” c. , a törvényszéki orvostannal foglalkozó könyvének nyomtatásban megjelent háromoldalas Tervezetét is felterjesztette Mária Teréziához írt kérvényében18 és kérte annak segítségét a hatóságok aktív támogatásának a biztosításához. A Helytartótanács egészségügyi bizottsága, Perbegg javaslatára javasolta a munka kiadását azzal a feltétellel, hogy a kiadást előzze meg az orvosi és hittudományi kar gondos bírálata19. Perliczi hozzá is fogott az anyaggyűjtéshez és bár 1754 után - főorvosi állásáról való lemondásával - ez gondot okozhatott neki, a kézirat 1772-re elkészült. Erre utal az 1775. október 16- án Weszprémihez írt levele: „... ámbár a kész munkám... már 3 esztendőiül fogva a Bécsi Ágensemnél (ügynökömnél) hever, mindazonáltal arra se resolutio (döntés), se censura ekkoráig... nem érkezik...”20. Pedig Perliczi a mű címében szereplő „Sacra” (szent) szót - mivel az a cenzúrának szemet szúrhatott volna - átváltotta a semleges „Arcana” (titkok) kifejezésre. A 70 éves, bécsi s egyéb hivatalok pac- kázásait, a könyvkiadást lassító cenzúra piszkálódásait megunt Perliczi keserűen sóhajt fel most idézett levelében: „... bár inkább annak előtte 46 esztendővel Wittebergába marattam volna!”. A kézirat sajnos sosem került kinyomtatásra, pedig ez lett volna Perliczi legfontosabb munkája: összefoglaló, alapos és főként a maga nemében - mint törvényszéki orvostan - az első lett volna Magyarországon21. Kézirata elkallódott, tartalmát azonban ismerjük egy bécsi újság, a Privilegierte Anzeigen hasábjain 1776-ban megjelent recenzió alapján. NEM CSAK KEDVTELÉSEINEK ÉLT Perliczi keserűségét orvosi és magánéletének kedvezőtlen alakulása csak fokozta. 1751-ben gróf Grassalkovich Antal (1694-1771) személyében új főispán került Nógrád vármegye élére, akivel - pontosan nem kideríthető, miért - a főorvos konfliktusba keveredett. Az idültté vált nézeteltérés odáig fajult, hogy 1754- ben az egykoron az orvos számára épített patikaházat a vármegye eladta Perliczi feje fölül. Perliczi ezek után lemondott hivataláról és mint Weszprémi írta: „... a Losonc mellett fekvő, saját pénzén vett apátfalvi birtokára vonult, és azóta szinte csak magánkedvteléseinek él”22. Ez utóbbi állítás több oknál fogva is kétségbe vonható: a még csak 49 éves, többgyermekes családfő aligha engedhette volna meg magának csak a kedvteléseivel való foglalkozást. Herczeg a budapesti Országos Levéltárban, Reiter Nógrád megye, ill. jómagunk Hont megye levéltárában23 találtunk utalást arra, hogy Perliczi nemcsak Nógrád megyében - ahol pl. 1764-ben egészségügyi tervezetet készített és összeíratta a megye egészségügyi személyzetét24 - hanem a szomszédos Kis-Hontban (ez idő tájt Nagy-Hont vármegye egyik kerülete) is ellátott fizikusi teendőket. Annak ellenére, hogy 1773-ban a Helytartótanács segítségét kénytelen kérni, a kis-hontiaktól 1771 óta át nem utalt tiszteletdíjáért25, még 1774.
