Irodalmi Szemle, 2006
2006/2 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: „Vicit tamen amor patriae...“
MÚLT ÉS EMLÉKEZET 77 könnyebben jutottak orvoshoz, hanem még utazásaikra is kézi gyógyszertárt vihettek magukkal. Ennek tartalmához s használatához adott tanácsot Perliczi harmadik, 1740-ben kiadott 42 oldalas „könyvecskéje” a „Testi békességre vezérlő útitárs...”. A kiadvány a „kivált a Lossontzi Patikában készített” szereket sorolja fel, hatásuk alapján négy csoportra osztva azokat.8 „Mindezekről méltó kinek-kinek tudni s maga házánál tartani, vagy úton az legszükségesebb bagadzia között egy fiókos ládátskában magával hordani.” Perliczit e három - mai fogalmakat használva - egészségnevelő, felvilágosító munkája miatt a magyar egészségnevelés története is számon tartja9, sőt a kiváló magyar történész, Szekfű Gyula is említésre méltónak találta a nógrádi fizikus e téren végzett erőfeszítéseit: „... Perliczi volt az, aki a felvilágosodás szellemében magyar nyelven írt közérthető orvosi könyveket...”10. A pestis elleni küzdelemben való részvételét a korabeli hatalom is díjazta - 1741-ben nemesi oklevelet és címert kapott Mária Teréziától. A háromrészes címerpajzs utal foglalkozására a kígyók által körülfont gyűrűvel, a szirén kezében tartott kagylóval nevének jelentésére (peri: gyöngy) és őseinek török elleni harcára egy kardot tartó karral". Nem maradt el a külhoni elismerés sem: a Berlini Porosz Királyi Tudományos Társaság matematikai osztálya után, 1742-ben a Természetbúvárok Császári Akadémiája, közismertebb nevén a híres Academia Leopoldina is tagjai közé fogadta őt. Nem véletlen tehát, hogy ekkortájt, sikerei csúcsán kezd bele abba a vállalkozásba, amely Perliczi sokoldalú munkásságának legtöbbet kutatott területe: egy magyar földön létesítendő orvosi főiskola tervezetébe. TERVEZETE ORVOSI FŐISKOLA LÉTESÍTÉSÉRE Az 1742 júniusában Losoncon papírra vetett latin nyelvű tervezetről, amelyet Perliczi 1751-ben terjesztett fel Bécsbe Mária Teréziához, mint magyar királynőhöz, a Weszprémi-féle életrajz nem tesz említést, pedig Perliczi bőven írt a tervezet hányatott sorsáról a debreceni főorvosnak12. E hányatott sorsot jellemzi az is, hogy a tervezet teljes szövege magyar nyelven csak 1969-től olvasható13 - idézeteink e fordításból számláznák. „Magyarország egészségügyét súlyos nehézség nyomja: hogy mindeddig az ország szándéka ellenére külföldieket (értsd: külföldi orvosokat) kellett idehívnunk és eltartanunk, akik nem ismerik sem az éghajlatot, sem az embereket, sem ezek nyelvét és életmódját... ” - indítja tervezetét Perliczi az orvosi képzés hiányainak felsorolásával. E hiányok szűnnének meg és lépne helyükbe „felbecsülhetetlen jótéteményként” az a tény, hogy a megyékbe, városokba, hatóságokhoz olyan orvosok és seborvosok kerülnének, „akik ismerik az alattvalók nyelvét és természetét”, mert tudásukat már hazai tanárok oldalán, a honi körülmények megismerésével szereznék meg. A hazai orvosképzés beindításával gátat lehetne vetni a vándor kuruzslóknak a medicinával, „e valóban titkos bölcsességet kívánó tudománnyal” való hivalkodásának, a polgári hatóságok szakértőt kapná-
