Irodalmi Szemle, 2006
2006/2 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: „Vicit tamen amor patriae...“
76 MÚLT ÉS EMLÉKEZET megye egészségügyét, megyei főorvosként - korabeli szóhasználattal: „megyei fizikusként”. Kevésbé közismert, hogy ő lett Losonc (s egyben Nógrád vármegye) első gyógyszertárának alapítója is. A gyógyszertár Perliczi lakásának földszintjén nyílt meg 1732-ben, első gyógyszerésze az erdélyi Moser Zsigmond lett5. Perliczi halálának 220. évfordulóján, 1998-ban a Szlovák Gyógyszerész Kamara szlovák nyelvű emléktáblát helyezett el a legrégebbi losonci gyógyszertár falára - így tisztelgett a losonci gyógyszertári szolgálat megteremtője előtt. A nógrádi „fizikátus” élén eltöltött éveire így emlékezett Perliczi a Weszprémihez írt levelében 1768-ban: „a N.(emes) vármegyét minden sanitásbeli praesidiumokkal provideáltam (egészséget érintő eszközökkel elláttam), apotékát erigáltam (gyógyszertárt állítottam föl), pestisben az exponált (érintett) chirurgusokkal (seborvosokkal) corres- pondeáltam, azokat, és bábákat dirigáltam, examináltam (vizsgáztattam), sőt, közhaszonra való három magyar könyvecskéket is írtam, s kibocsátottam...”6 E magánlevél állításait a megye „Protokollumai” (közgyűlési jegyzőkönyvei) hitelesítik. Ez idő tájt a megyei orvos hatáskörét s egyáltalán a közegészségügyet még nem szabályozta országos rendelet, ezért Perliczi fontosnak tartotta, hogy már működése második évében kidolgozza a megye első közegészségügyi „statútumát” (szabályrendeletét). A statútumot az 1733. szeptember 18-i losonci megyegyűlés elfogadta és bevezetését a megye területén elrendelte. A négy részből álló rendelet megszabta és szabályozta a megyei főorvos (fizikus), a patikus, a seborvosok, ill. a bábák (szülésznők) kötelességeit7. Perliczi előrelátása ismét kamatozott: az 1739- ben kitört utolsó nagy magyarországi pestisjárvány idején, amely Nógrádot is elérte, e szabályrendelet megkönnyítette számára a járvány elleni küzdelem fő terhét viselő seborvosok (chirurgusok) irányítását. MAGYARNYELVŰ KÖNYVEI A pestis ismertté tette Perliczi nevét a megye határain túl is. Az előző nagy, a kurucok szabadságharcának kimenetelét is döntően befolyásoló 1708-1713 közti pestisjárványban szerzett tapasztalatokkal Perliczi természetesen nem rendelkezhetett, keze ügyében volt viszont az apósa, Moher által 1710-ben latin nyelven kiadott „orvosi oktatás” (Consilium medicum de curanda peste). Ezt ültette át magyar nyelvre és bővítette ki a „szükséges világosításokkal” Perliczi - a könyvecske Budán nyomattatott ki 1740-ben. Perliczi tisztában volt azzal, hogy az országban még sok az olyan megye, amelyben egyetlen orvos sem található - Mária Terézia majd csak 1752-ben rendeli el a megyék számára a kötelező „orvos-tartást” - ezért „a szegény adózó nép” bajait csak a házi szerek enyhítik. Az ő számukra adta ki, ugyancsak Budán 1740-ben a „Medicina Pauperum az az: Szegények számára való házi orvosságoknak az köztük leg-inkább és leg-gyakrabban uralkodni szokott nyavalyák ellen való alkalmaztatás...” c. könyvét. A gazdagabbak nemcsak
