Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Végh Péter: Az irgalom szigete (elbeszélés)
Végh Péter Az irgalom szigete Történetünk az egyenlítői Afrika nyugati partvidékén játszódik az első világháború idején. Egy fekete asszony sorsán keresztül láttatja az irgalomra szorulók és az irgalom szolgálatában állók hétköznapjait. 1. TALÁLKOZÁS Albert doktor reggeli sétájára indult. A tengerpart homokos fövenyén lépegetett, gondolataiba mélyedve. Az egyik oldalon a mérhetetlen óceán tajtékzott, a másikon karcsú pálmák sorfala hajladozott a hajnali hűvös szélben. Feleségével két évvel ezelőtt érkeztek Gabonba. Azóta már teljesen megszokták ezt a fülledt, páradús trópusi klímát. Óriási munka áll mögöttük. Betegek százait vizsgálták ki és gyógyították, s közben felépítettek egy kórházfalut az Ogooué folyó partján, az őserdő mélyén. A két éve tartó szakadatlan, emberpróbáló munka után jólesett neki ez a kis kikapcsolódás. Már Helénára is ráfér egy kis pihenés. Nagyon sokat köszönhet neki: mennyit virrasztóit, kötözött, injekciózott; hányszor asszisztált a szüléseknél és az operációknál - még végiggondolni sem tudja. Nélküle bizony semmire sem jutott volna. Egy fakereskedő, aki hetekkel korábban a segítségükre szorult sérve miatt, bocsátotta a rendelkezésükre ezt a tengerparti házikót pár napra. Amolyan bungalófélét, mely két tágas helyiségből és egy tengerre néző faoszlopos teraszból állt. Délutánonként szeretett ott hűsölni, mialatt a felesége felolvasott neki a Bibliából. Az őserdei robottól Heléna vérszegénységet kapott és nagyon legyengült a szervezete. Főleg a felesége kedvéért jöttek ide pihenni, mert ő még bírta volna egy ideig. Szerencsére jó egészségnek örvend és vasból van az idegzete. Már kora hajnalban felébresztette feleségét és beadta neki az erősítő injekciót. Heléna nagyon hálásan pillantott rá és nyomban új álomba merült - ő pedig sétára indult. Szerette a reggeli, magányos sétákat, mert ilyenkor még tiszta az ember feje, ezért minden megoldatlan kérdésen könnyen átlát. Például sétálgatás közben szokta átgondolni, hogy miként folytassa készülőfélben levő újabb könyvét, vagy azt, hogy melyek a soron következő legsürgősebb teendők a kórházban. A trópusi sisakról most sem feledkezett meg, mert ezen a „paradicsomi” tájon bizony a reggeli és az esti fény éppoly veszedelmes, mint a nappali verőfény. Ebben a kérdésben Helénával egymás őrzői, őrangyalai voltak, mert mindig figyel
