Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - EMLÉKEZÉS REMÉNYI JÓZSEFRE - Lőcsei Péter: Reményi József-mozaikok (1-3.) (tanulmány)
fajta örömök fátyolozott emlékeit. S mert mindezt ismerem, tehát Csönge sem ismeretlen előttem, jóllehet vasmegyei falu. Az élet plakátján alig van színe, de a magyar végzet képzeletének vásznán íme kialakulóban van élénk és meggyőző színe, mert Te Csöngéből küldöd ki a vértanú és kihasznált világnak a szépség indulatának és békéjének malasztját. Fiatal magyar költő, a huszadik században, a provinciális köztudat veszélyes peremén, s mégis az egyetemesség mágikus kalandját sejtető, mégis a szellem és a fiatalkori műkedvelő cinizmusod jó verseit; ismerem érettebb alkotásaidat, dalaidat, ódáidat, glosszáidat, epigrammáidat, bibliai képeidet, tisztában vagyok műveltséged felelősségének alkotó képzeletben megnyilatkozó eredményeivel. Te megálltad a próbát, kedves Sanyi, mert a tehetség alázatával a kis keretnek kozmikus jelentőséget adtál. [...] Te kitüntettél engem azzal, hogy elküldted nekem dedikált tanulmányodat: viszont közös szülőhazánknak alkalmat adtál arra, hogy értékvalóságát érezzem az Eiretó partján is. S az ilyen élmény már a nyilvánosságnak szól; az ilyen élményben az élet áhítata mosolyog és könnyezik. Áldjon meg az Isten, kedves Sanyi. Reményi József dr.” in. Dr. Basch Lóránt (1885-1966) ügyvéd a Baumgarten Alapítvány kurátora, számos író és költő támogatója volt. Egyelőre nem tudtam kideríteni, mikor, hogyan került kapcsolatba Reményivel. Talán a Nyugatnak és Babitsnak köszönhető ez a barátság. Üzenetváltásaik egy része az Országos Széchényi Könyvtárban található. Reményi Budapestre küldött válaszai mellett Basch Lóránt fogalmazványait és indigós másolatait is őrzi a kézirattár. A 38 fólióból elsősorban azokat a leveleket, részleteket válogattam ki, amelyek a magyar irodalom ígéreteiről és hallgatásra kényszerí- tett, már a kivándorlást is fontolgató Weöres Sándorról szólnak. Figyelemre méltó, hogy mindketten mennyit tettek a magyar irodalom nyugati megismertetéséért, népszerűsítéséért, Babits Mihály irodalomtörténetének külföldi kiadásáért. A dokumentumok előtt hadd szóljak röviden Weöres ekkori helyzetéről! 1945- től — elsősorban a kommunista sajtóban - komoly támadások érték költészetét. 1947 őszén fiatal házasként a római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként utazhatott Itáliába. A magyar értelmiség és művészvilág színe-java megfordult ott előtte, illetve vele egy időben. Csupán néhányat említek közülük: Ferenczy Béni, Takáts Gyula, Takács Jenő, Pasteiner Éva, Klaniczay Tibor, Ottlik Géza, Cs. Szabó László, Pilinszky János, Toldalagi Pál, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Lukács György, Szer- vánszky Péter, Solymos Péter, Fülep Lajos. Az ott töltött időt többek között Lengyel Balázs (Két Róma. Bp. 1995.) és Csorba Győző (Római följegyzések 1947-1948. Pécs, 2002.) is megörökítette. Utóbbi lakonikusan megjegyezte: „Weöres Sándor aztán nagyon nehezen is jött vissza, hiszen ez volt az úgynevezett fordulat éve...” (115.) Hogy hányan gondolkodtak a kivándorlásról, természetesen nem tudjuk, tény hogy ez idő tájt hagyta el Magyarországot Márai Sándor, Takács Jenő, Pasteiner Éva, Cs. Szabó László és Veress Sándor. A sor hosszan folytatható. (Milyen sors várt volna rájuk itthon? Hányan tértek haza közülük?) Nézzük, miként vélekedett a menni vagy maradni kérdéséről a Clevelandben Emlékezés Reményi Józsefre
