Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - EMLÉKEZÉS REMÉNYI JÓZSEFRE - Lőcsei Péter: Reményi József-mozaikok (1-3.) (tanulmány)
Emlékezés Reményi Józsefre 6. Reményi József Pável Ágostonnak febr. 4. 1940. Kedves Barátom: levelezőlapodra azonnal válaszolok. Mellékelten küldöm neked a Weöres- tanulmányról írt „irodalmi levelet”. 1 A New York-i „Amerikai Magyar Népszava” c. napilapban jelent meg. E levélből nincs másolatom, tehát, ha lehet, közöld. Ha leközlöd folyóiratodban, annál jobb. Jelzem, Weöresnek elküldtem a levelet. [...] Marék2 még nem írt. A dunántúli lírikusokról írt cikkemet leadtad-e? Ne feledd el elküldeni! Az angol kritikákat tartalmazó folyóirat negyedévenként jelenik meg. Új száma esedékes. Mihelyst megkapom, természetesen elküldöm. Tehetségeden kívül lelkiismeretedet is becsülöm. Igaz baráti kézszorítással: Reményi József Jegyzetek: Géppel írt levél, autográf aláírással; Simonná Pável Judit tulajdona 1 REMÉNYI József: Levél Clevelandból Csöngére (Weöres Sándor doktori dolgozatának ismertetése; Vasi Szemle, 1940/5-6. 331-3.) A nyílt levél néhány jellemző részletét betűhíven idézem: „Kedves Sanyi Öcsém! Ép Rainer Maria Rilke-nek, a remélem neked is kedves költőnek, egy fiatal poétához intézett leveleit olvastam, amikor a postás nagy borítékot tett az asztalomra, amelyből kiesett a pécsi egyetem filozófiai intézetében készült doktori értekezésed. Meghatottsággal olvastam a címet: »A vers születése. (Meditáció és vallomás.) írta Weöres Sándor«. Meghatottságomat annak tudd be, hogy a sikoltó politikai hanglemezek korában a mindenség politikamentes tűzhelyének melegére emlékeztet minden olyan törekvés, amelyben a szellem nem szólal meg frázisos vagy avult hangon. Jóllehet sokkal idősebb vagyok náladnál, még mindig csüngök az emberi méltóság fogalmán, melyről éppen a professzorodnak, a kiváló dr. Halasy-Nagy Józsefnek, akinek hálás köszönetét mondasz tanulmányodban, olyan sok érdemleges közölnivalója van. Nem akarok fölöslegesen érzelmes lenni, viszont a Rilkétől hangoztatott »belső magány« s az a körülmény, hogy vasmegyei faluba írok egy amerikai ipari és kereskedelmi metropolisból, valósággal kiköveteli az érzésnek majdnem Viktória korabeli erkölcsi egyensúlyát. Megátalkodottan romantikus vagyok a vérengző közéleti titánok ellenére, s valószínűleg a harag napján is, amikor a világ hamuvá szürkül, emlékezni fogok arra a percre, amikor Te, vagy a Hozzád hasonló esztétikailag tiszta lélek az érzékenység szép és edzett hangjával kopogtatott sorsom ajtaján. [...] Az a tény, hogy amit tanulmányodban kifejeztél, megszűnik közhely lenni, mert a szépség igazságát fejezted ki vele, kettős következtetésre bír: egyrészt arra, hogy teremtő szellemed az értelem fegyelmét is ismeri, amit nem lehet minden költőről mondani; másrészt arra, hogy Te, aki »Örök pillanat« című tökéletes versedben az öröklétet ízleled meg innen a halálon, prózád eszmekörében sem engedted meg magadnak azt a tűrhetetlen fényűzést hogy a józanság eredetieskedése megtépázza költői éned eredetiségét, amelyben azonban a tradíciók is énekelnek. S ez a megfigyelésem különösen akkor helytálló, amikor teljesen alanyi leszel; amikor csakugyan vallomás és meditáció a tanulmányod, s saját műveid őszinte töredékeivel és összhangjával igazolod és magyarázod elméleti kijelentéseidet. [...] Dicsőséged, hogy megmaradtál poétának doktori értekezésedben is. Mi értelme annak, hogy mindezt a nyilvánosság előtt adom tudtodra? Könyvkritikát nem így szokás írni. Mint minden tépelődő lélek, önmagammal is vitatkozom, sőt elsősorban önmagammal; s ebben az önvitában érlelődött meg bennem ennek a levélnek megírása. Emlékezem, egy ízben szavakkal festett téli tájképet küldtél nekem faludból; a bukolikus közvetlenség gavallériájával olyan kedvesen írtad meg Csöngét, hogy néprajzi jelentőségén túl lényegesebb lett költői jelentősége. S Tanulmányodban megjegyezted, hogy faludban sokkal ösztönösebb versíró hajlamod, mint a városban; a jeltelen falu (legalább is a világ térképén) így még inkább a szépre vágyódó élet jele lesz. Sohsem jártam Csöngén, de ismerem a csallóközi falvakat, a kócjankót szerepeltető ősi bábszínházakat, az e-
