Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Napüdvözlet a baráti halál árnyékában (Dömény Andrea kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Jut ideje a szerzőnek nemzetiségi problémák boncolgatására is: a Jurko című novella alapgondolata, hogy a „halálnak nincsen nemzetisége”, s végső soron minden neki rendelődik alá - ahogy arról a magyar származású, ám a magyarokat féktelenül gyűlölő rákbeteg fiú esetében meggyőződhetünk. Az emberiség közös nyelve a halál, mondhatnánk, s Dömény Andrea is erről próbál meggyőzni bennünket.

A meglepetések mindazonáltal gyakran hiányoznak - a szerző eljut egy pontra, ahonnan képtelen továbblépni, mert gyakran nem kínál számunkra választási lehetőséget, hanem arra „kötelez” bennünket, hogy higgyünk neki. Ez azért is nehéz olykor, mert a ,jó” és a „rossz” fogalmai illemtani kérdésekké változnak egyes novellákban (Egypercesek, Azt hitték rólam). A szerző túlzott gyengédsége nem válik a hasznára azokban a súlyos témákban, amelyek köré a kötet tulajdonképpen épül. Zavaró, hogy nincs lehetőségünk vitába szállni a gondolatokkal, mert elutasítóan diktatórikusak. Ezt a kényelmetlenséget azonban jól oldják a szürrealista és a filozófiai elemek.

(Képtelen vagyok nem megemlíteni, hogy a kötet kivitelezése mindenesetre elég gyatra munka - sokkal szebb küllemet érdemelt volna a könyv. A lapokon pöty- työk és foltok éktelenkednek, azt a benyomást keltve, mintha egy piszkos könyvet vásároltunk volna, s bár a szerző érdemein semmit nem csorbít ez, de az összhatást jócskán befolyásolja, negatív irányban.)

Ki szeretném emelni, amit furcsának találtam, habár talán föl sem kellett volna rá figyelnem, tudniillik, hogy a szerelem témaköre teljesen hiányzik a Szúrja namaszkára novelláiból. Hogy a fiatal szerző szinte egyáltalán nem foglalkozik az emberek közötti kapcsolatok legmélyebbikével (kivéve talán a Február 14. című írást, mely azonban nem nevezhető meghatározónak a kötet egészére nézve). Mindenhol előtűnnek ugyan az emberi kapcsolatok, de a szerelem gyakorlatilag nem létezik a Szúrja namaszkárában - a halál uralkodik, s nem enged szóhoz jutni semmiféle érzékiséget. Hacsak nem nevezhető érzékinek éppen ez a halálhoz fűződő különös viszony. Halálszerelem?

Dömény Andrea világlátása mindenképpen izgalmas olvasmánnyá állt össze ebben a könyvben. Olvasmányos, mély és komoly könyv a Szúrja namaszkára. Az is eszembe jutott, milyen is lenne egy Dömény Andrea-regény? Talán még azt is meglátjuk egyszer.

(AB-ART, Pozsony, 2005) Szalay Zoltán