Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Napüdvözlet a baráti halál árnyékában (Dömény Andrea kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE realista történetek, amelyek csak néha „fajulnak” lírai látomásokká. A fájdalom és a fájdalommal való megbékélés, az életért folytatott harc nehézségei jelennek meg előttünk, elképesztően őszintén, néha bájos naivitással, máskor bölcs gondolatok körében, de soha nem elkapkodottam alaposan megfontolt történetekről van szó, melyekben ugyan nem a cselekménynek van elsőrendű szerepe, a cselekmény általában teljesen hiányzik is ezekből a novellákból, amennyiben pedig mégis van, egyszerű és mindenféle fordulatok nélküli: helyzetek vázlatai ezek a történetek, élethelyzetekről való poétikai-filozófiai tűnődések. A szerző mondatai érthetőek, szépen kidolgozottak, nyelvezete igazán választékos és színes. Néha talán túl színes is, de szerény cselekményű vagy éppen cselekmény nélküli szövegeiben ez a túlzás alig tűnik föl. Impresszionistának is nevezhető, de azon jócskán túlmutató költészetét mitológiai elemekkel megtűzdelve jut el a legsikeresebben céljához: a kötet talán legérdekesebb novellája a Jákob verőfényben című, amely egy modern Biblia-átirat, Jákob és Ézsau történetének variációja. A novella vázlata erős és jól kidolgozott, egyedül a végkifejlet megkomponálása hagy némi kívánnivalót maga után, mert hiába is számítunk másra, mint amire egyedül számíthatunk (tehát igazi írói meglepetésre), csak azt kapjuk, amit „megérdemlünk”: a keresztény mitológiai történet tulajdonképpen csak külsőleg újíttatik fel, s Jákob halálával egészíttetik ki, amely mintegy megbüntetése a bibliai ügyeskedőnek (kafkai elemek bukkannak fel, Jákob A per Josef K.-jának megfelelője). Jákob és Ézsau nem békülnek ki, s a bibliai jóslat sem teljesedik be, amely kimondja, hogy az idősebb testvér (Ézsau) szolgálni fog a fíatalabbnak (Jákob). Természetesen ez belefér a mesébe, mert itt új színezetet kap a sztori. Teljesen fölösleges azonban, s sokat ront a novella gördülé- kenységén, hogy a szerző külön elmagyarázza, ami közben amúgy is kiderült: ,/í Biblia átfogalmazódott. Elet diktálta szentírást róttak újkori evangéliumszerzők. ” Az efféle „pedagógiai túlkapások” sajnos jellemzőek Dömény Andrea prózájára. A kötet legfontosabbjának azonban egyértelműen a Csaba útja című novellát kell tartanunk, amely egy rákos fiatalember kálváriáján keresztül vezet el bennünket a halál tiszteletének eszméjéhez. Megint csak a kultúrák szembeállítása jellemzi a történetet, ezúttal azonban sokkal szembetűnőbbek az ellentétek, mint a korábbi szövegekben. A szerző keleti és nyugati teljes szintézisére törekszik, mikor a kereszténység világába a nirvána tanát építi be: saját, egyedülálló hitrendszert épít fel ebben a novellában, amely azonban néhol mintha sántítana, hiszen elég bonyolult összeegyeztetni az új életre születés tanát a feltámadás keresztény ideájával, még ha sok hasonlóság is akad a két tétel között. A rákos fiatalember szenvedését egy korábbi életében elkövetett bűneiért való bűnhődésként értelmezi, amely által megtisztulhat, s eljuthat a „Minden Alól Felmentő Végtelenségbe”. S ez a „Karmatan” elég messze sodor bennünket a kereszténység tanaitól, mivel az Istent mint ítélőt és Meghatározót kiiktatja a rendszerből. A „keresztény nirvána” megalkotása tehát egyelőre akadályokba ütközik.
