Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága

Alabán Ferenc nalazásáig. Jogosan értekezik az irodalom új műfajainak létrejöttéről, bár - a leg­több jelenkori kutatóhoz hasonlóan - ő is kerüli az irodalom újszerű fogalmi defi­niálását, mert bizonyára tudatában van a felmerülő kérdések és dilemmák tisztázá­sának nehézségével. Mivel e Nagy-kötetben nincs megfogalmazva az irodalom újszerű felfogásá­nak lényege és mibenléte, ezért meggondolandó például az is, hogy a happeninget, a performance-szot vagy éppen az elektrografikát besorolhatjuk-e az irodalom fo­galomkörébe? Inkább állíthatjuk, hogy ezekben az irányzatokban jelentős mérték­ben vannak jelen bizonyos irodalmi formák és törekvések, s mint modernista irány­zatok az ún. „összművészeti hajlandóságot” érvényesítik, s ennek megfelelően a „vagylagos műfaji szituáció” lehetőségét hangsúlyozzák. Indokoltnak tűnik az emlí­tett kötet egyik kritikusának következtetése: „Az esztétikai kommunikációnak az írásbeliség mércéihez igazodó törvényszerűségeit tartva szem előtt, mindenképpen kikövetkeztethető, hogy az elektronikus eszközök kínálatában egyedül a számítógé­pen készült szöveges alkotásokat iktathatjuk fenntartás nélkül az új irodalmi műfa­jok családjába.”35 A számítógépes irodalomra vonatkozó hipotetikus nézetek - úgy tűnik - teljesen új fénybe helyezik az irodalomra vonatkoztatható, aránylag szilárd­nak vélt rendszer fogalomkörét. Kísérletek, túlzások, merész meglátások nélkül nincs fejlődés és előrehaladás, s nem következhetne be az ún. „irodalmi kánonnak” a hatá­rozott kitágulása sem. Bizonyos, hogy az irodalmi kánon kiterjesztése, magának az irodalom mibenlétének az átértelmezését idővel szintén szükségessé teszi. Az ismereteket továbbító közegek átalakulása, a számítógépes technika fej­lődése fokozatosan megváltoztatja az irodalom, s az irodalomról szóló tudomány alapvető irányultságát. Ahogy az irodalmi műfajok változnak és átalakulnak, úgy az irodalmároknak is rendkívül egyéni elképzeléseik vannak például arról, mi is tartozik az ún. „világirodalomba”, mi is tartozhat az összehasonlító irodalomtudo­mány témakörébe, milyen perspektívái vannak/lehetnek a nemzeti irodalmaknak, milyen helyet foglalnak el jellegüknél és sajátosságaiknál fogva az irodalmi ér­tékek rendjében az ún. kisebbségi irodalmak. A kérdések gyűrűzhetnek, a kiveze­tő utak lehetőségei sokasodhatnak és újabb eszmefuttatásokra ösztönözhetnek. JEGYZETEK 1. Román Jakobson, majd az ő nyomán Tzvetan Todorov érvelt az irodalom nyelvészeti vizsgálható­ságának lehetősége mellett. (Hang-jel - vers, Bp., 1972; Symbolism and Interpretation, London, 1983) 2. Bécsy Tamás: Az irodalomesztétikai tudásról, Modern Filológiai Füzetek 38. Bp., 1985, 134. o. Az idézet forrása: M. M. Bahtyin: A szó esztétikája, Bp., 1976, 26. o. 3. Megítélésünk szerint ezeket az esztétikai minőségeket jelentő kategóriákat a magyar szótárak és le­xikonok közül mennyiségileg és minőségileg is legmegbízhatóbban a 19 kötetes, nagy Világiro­dalmi lexikon elméleti cikkanyaga tárgyalja, melyre alapvetően támaszkodnak a későbbi tanlexi­konok szerzői. Pl.: Bárdos L.-Szabó B. J.-Vasy G.: Irodalmi fogalmak kisszótára. Bp, 1986; Ua. kiegészítésekkel, Bp. 1999; a kimondottan a középiskolások számára készült Barta K.-Farkas

Next

/
Thumbnails
Contents