Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága
Alabán Ferenc irodalomtudomány egyes ágazatainak időszerű feladata, és az elméleti vizsgálódások úgy állítódnak be, mintha elsődleges céljuk az eddigi kutatások és irányultságok alapfeltevéseinek kérdésessé tétele lenne. Csak a kizárólagos hozzáállás eredményeként és következtében tévesztődhet szem elől az a premissza, hogy az irodalomnak valójában nincs abszolút módon üdvözítő interpretációs módszere. * * * Az egyes gyarapodó tudományos ismeretek következtében természetes módon jelentkezik az az igény, hogy az irodalomtudomány és -elmélet eredményeinek minél teljesebb, elfogultságtól mentes összefoglalásai jelenjenek meg és dimenzionálják az irodalomról való gondolkodást magyar kontextusban is. Objektív szükségszerűség, hogy az irodalmárok, a tanárok (és minden érdeklődő olvasó) a legkülönfélébb műfajú és színvonalú irodalmi alkotások között eligazodhasson, azok értelmezéséhez segítséget kapjon. A sokasodó felismerések hatnak egymásra, legtöbbször továbbgondolásra, esetenként néhány ismérv felülvizsgálására, ill. korrigálására (esetleges megtagadására) késztetik a szakembereket. Elvi szempontként kell kezelnünk azt a tényt, hogy a különböző megközelítések és hangsúlyok egyaránt jogosultak és érvényesek lehetnek, mivel: „Az egyes irodalomtudományi irányzatok és iskolák közösek abban, hogy mindannyian ennek a (mármint az irodalmi - A. F.) folyamatnak az összetettségét kutatják. Ugyanakkor jól meg is különböztethetők abban az értelemben, hogy a folyamat mely elemét, vagy mely elemei közötti viszonyt helyezik figyelmük középpontjába: az alkotó személyére és az alkotás körülményeire, a mű mindentől független felépítésére, megformáltságára vagy éppen befogadásának megvalósulására figyelnek elsősorban”28. Egyre tisztábban látható, hogy az irodalom szemlélete, az irodalom kutatásáról vallottak egyre inkább átfogalmazódnak és újabb dimenziókkal gazdagodnak. Szemtanúi lehetünk, hogy a magyar irodalomtudomány (főként irodalomelmélet) a külföldi, elsősorban az amerikai, német és francia és más tendenciák ismertetése/lefordítása révén újjászerveződik, és igyekszik kiépíteni a maga újszerű rendszereit. A nyugati és a tengerentúli irodalomelméleti produkció lefordítása és ezek megismertetése a magyar irodalomkutatókkal az utóbbi évtizedben szinte természetes módon fellendítette az irodalomtudomány eddig alkalmazott és legújabb irányzatai, módszertana iránt való érdeklődést (formalizmus, strukturalizmus, posztmodern, hermeneutika, dekonstrukció...). Az egyes irodalomtudományi irányzatok legjobb képviselőinek (Roman Jakobson, Roland Barthes, Hans Georg Gadamer, Jacques Derrida, Hans Robert Jauss, Jean François Lyotard, Richard Rorty, Jürgen Habermas, Paul de Mán ...) több könyve, ill. tanulmánya megjelent magyar fordításban29 és egyre több hivatkozó, értelmező és adaptáló magyar nyelvű írás hasznosítja a külföldi szerzők kutatásának eredményeit. Ez az irodalomtudomány ugyan megosztott, ami közegében előnyére válhat, a legújabb irányzatok
