Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága
Alabán Ferenc amelyekben képet kellene alkotni arról, milyen irányok/irányzatok is léteztek az irodalomtudományban a közelmúltban, és mennyiben érzékelhető örökségük a jelenben. Második feladatként Szegedy-Maszák a nemzeti örökség átrendezését véli fontosnak, mivel az ötvenes évek hivatalos politikája kizárt alkotásokat a „hagyományból”, és az alkalmazott szempontok elfedték a művészi értékelést. Amennyiben egy egységes magyar irodalmat tételezünk fel, a művek megítélésére is egyféle mérce alkalmazandó és a következetlenségeket (ha utólag is) korrigálni szükséges. A magyar irodalomtudomány harmadik lehetséges feladatát a nemzetközi légkör indokolja. Az utóbbi időben ui. világszerte felerősödött az igény az összehasonlító, sőt kimondottan a tudományközi vizsgálatok iránt. A komparatív szempont nemcsak különböző nyelvű irodalmakra irányul, hanem a társművészetek együttes vizsgálatának igényével lép fel. A nemzeti irodalomtudományok ilyen irányú kiterjesztését magának az irodalomnak az átalakulása, a művészeteknek, így például képnek, illetve hangnak és leírt szövegnek egymáshoz közeledése, a különböző közegeknek egymáshoz kapcsolódása kényszeríti ki, teszi indokoltá. A felsorolt igényekből következik a negyedik feladat, amely a nemzeti és az összehasonlító irodalomtudomány viszonyát érinti. Miként helyezhetők el a magyar nyelvű alkotások a nemzetközi összefüggésrendszerben? Nem téves-e a feltevés, hogy a „kisebbnek” nevezett irodalmak késésben vannak és nem egyebek a „nagyobbnak” tekintett irodalmak lenyomatainál? Ilyen és hasonló további kérdésekre keresendő válaszok a világirodalom vezető irányzataihoz kapcsolódás lehetőségeként szolgálnak viszonyítási pontként és egyben értékkritériumként. Ennél a feladatnál szükséges felülvizsgálni a „régi” és az „új” fogalmát, pontosabban azt, hogyan jellemezhető az összefüggés az időbeli meghatározottság és az értékelési szempontok, valamint a távlat között. A Szegedy-Maszák Mihály és más kutatók által fontosnak tartott célok és feladatok horizontbővítést és eddig részben nem feltárt területek preferálását is feltételezik. A magyar irodalomtudományi vizsgálatok hagyományai, helyzete, külső és belső feltételrendszere jórészt meghatározott a magyar nyelv, így a magyar irodalom relatív elszigeteltségének tényével és kapcsolatrendszerének jellemzőivel. Ennek következménye is lehet az, hogy a magyar irodalomtudomány (ezen belül az irodalomelmélet) saját eredményei nem tartoznak az európai élvonalba, mely oka lehet többek között annak, hogy a magyar összehasonlító irodalomkutatás is inkább a konkrét elemzések, s nem a teoretikus vizsgálódások terén tud felmutatni figyelemre méltó eredményeket. A magyar irodalomtudomány alapvető jellemző vonását Kálmán C. György fogalmazta meg: „Az irodalomelméletnek továbbra is a fordítás és a népszerűsítő - megismertető - applikáló vonulata az uralkodó... hagyományosan nem megújítói, alkotói, hanem befogadói vagyunk a nagy irodalom- elméleti irányzatoknak. Amikor a magyar irodalomelméleti gondolkodás éppen nem zárul be a külhoni befolyások elől, akkor átvesz, feldolgoz, népszerűsít és alkalmaz...”.22 Mindez egyben a nyitottság bizonyítéka is, annak a helyzeti előnynek
