Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága
Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága egy szubjektummal tudja összekapcsolni. Wolfgang Iseren kívül több kutató továbbfejlesztette a befogadásesztétika területeit. így Norman N. Holland lélektani magyarázatot keresett arra, miként hat a személyiség az irodalom befogadására és értelmezésére, Umberto Eco kulcsfogalma a „nyitott mü”, amellyel a befejezetlen és befej ezhetetlen olvasást-értelmezést határozta meg.20 A recepcióesztétika fontos és új szempontokkal gazdagította és látványosan átalakította az irodalomtudományt. Ha nem is lehet egyedüli üdvözítő módszernek tekinteni, szintetizáló törekvései miatt hatásosabb és hasznosabb jó néhány más módszernél. A befogadás- vagy recepcióesztétika és a hermeneutikai értelmezés röviden jelzett vonalán túl e témában szükséges megemlítenünk még a dekonstrukciót (J. Derrida), azt a fdozófián alapuló irodalomelméleti irányzatot, szövegértelmezési és írásmódszert, amely a filozófia és az irodalom, az irodalom és a kritika merev elhatárolásának felszámolását jelenti. Eszerint az előző rendszert kell tehát lebontani, átrendezni és újraértelmezni („de-strukturálni”, „de-konstruálni”) ahhoz, hogy az irodalmi müvek újraolvasása és újraértelmezése, ami elsődlegesen a művek újraírásában nyilvánul meg, megszüntetve őrizze meg a hagyományt, azaz megőrizve szüntesse meg azt. A dekonstruktív olvasat sohasem a műalkotás egyetlen olvasata, mivel eredményeként minden addigi szint relatívvá válik, az értelmezések egyenértékűek lesznek, és mindig kizáróan csak az adott konkrét szövegre vonatkoznak. A magyar irodalomtudomány irányultsága Az irodalom jelzett változása, átalakulása és irányváltása törvényszerűen hozza magával az irodalommal foglalkozó tudomány helyzetének, feladatainak újbóli megfogalmazását, perspektívájának, körének és lehetőségeinek átgondolását. Az irodalom kutatása, ha csak egy nemzeti irodalom kereteire terjed ki, korunkban egyértelműen bezárkózásnak számít. Az ún. irodalmi kánon kibővülése, a kép és szöveg viszonyának átalakulása, az irodalom mibenlétének átértelmezése megváltoztatja az irodalomtudomány irányultságát és új feladatokkal való bővülését feltételezi. Kitágulnak a tudományközi vizsgálódás lehetőségei, kétségessé válik a könyv mindenhatósága, a művek értelmezését kiegészíti a különböző szövegek vizsgálata. A szövegközöttiség és a posztmodern irányzatainak következtében az eredetiségnél többet jelenthet a megszerkesztés, a konkrét műfaj választás helyett a relatív szövegkezelés és a befejezetlenség. 1995 novemberében a Debreceni Irodalmi Napok keretében Merre tart az i- rodalom(tudomány)? címmel a magyar szakemberek tudományos konferencián foglalkoztak a felvetett témával. A bevezető előadásban Szegedy-Maszák Mihály többek között a magyar irodalomtudomány négy fontosabb céljának kitűzését és elérését érezte sürgetőnek.21 Az első azoknak a fogalmaknak a felülvizsgálatát jelenti, melyek a legutóbbi másfél-két évszázadban határozták meg a gondolkodást az irodalomról. Olyan fogalomtörténeti tanulmányok megírását tartja fontosnak,
