Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága
Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága lékos elemként tartoznak bele az irodalomelmélet, -kritika vizsgálódási körébe. Ily módon például a „konstruktív értékek” szférája, melynek megvan a maga esztétikai fontossága, korántsem csak az irodalmi mű sajátja, hiszen más jellegű alkotásra (tudományos művekre, műszaki alkotásokra...) is ugyanúgy alkalmazható. Elég ha csupán az egységesség tényezőire (a mű alkotórészei, azok teljessége, funkcionális szükségessége és az egyes összetevők kölcsönhatása, ekvivalenciája...) és a különbözőség tényezőire (az alkotóelemek különfélesége, szemantikai és formai kontrasztivitások, többsíkúság ...) gondolunk. További értékszférák szintén stabil helyzetükkel tűnnek ki a műalkotások értékelésében. A képi értékek szférája a „képszerűség” és a „szemléletesség” megalapozója az irodalom elméletében (az ún. költői képek, a trópusok használata). Ez az értékszféra - másként az irodalmi mű képszerűsége - jelenti azt az alapot, melynek segítségével létrejöhetnek a műalkotás emotív értékei. Az emotív értékek azok az értékek, melyek a művekben bemutatott alakok és helyzetek tragikusságát, ko- mikusságát, fenségességét vagy egyéb más tulajdonságát hívhatják elő, teremthetik meg és viszonyíthatják a reális jelenségekhez. Az összegző irodalomelméleti és esztétikai szakkönyvek szinte egységes következtetése az, hogy az emotív értékminőségek és -kategóriák rendszere még nincs az újabb minőségek szerint teljességében kidolgozva, ezért jórészt a hagyomány által elfogadott és szentesített fogalmak használatával találkozunk, ha ezt az értékterületet vesszük szemügyre.11 * * * A normalizált poétikák is vitatott területként tartják számon a megismerő - értékelő és az ún. posztulatív értékek szféráját, melyben az irodalmat (elsősorban történeti meggondolásokból) a tudományhoz szokás viszonyítani, másrészt az eszmékkel összevetni, s ennek relációjában értékelni az irodalmi műveket. Le kell szögeznünk, hogy a posztulatív értékek nem tartoznak az irodalom sajátos értékei közé, mert az irodalom természeténél fogva nem tartalmaz olyan világos, elkülöníthető és állandó szabályokat, amelyek meghatároznák, hogyan kell az objektív valósághoz való viszonyát érteni és értelmezni. Ezek az értékek az irodalom számára kiegészítő eszközök és ún. „pótszerek”, melyeket hathatósabban érhet el, hozhat létre a tudomány, a filozófia, a szociológia és a publicisztika. (A közép-ke- let-európai irodalmak a történelmi fejlődés során számos alkalommal voltak rákényszerülve arra, hogy pótcselekvések formájában magukra vállalják az említett szerepeket és funkciókat.) Az irodalom meghatározó értékszférái közé tartozik még az eredetiség, a- mely a hagyomány értelmezése szerint az esztétikai érték létrejöttének az előfeltétele, úgy, hogy a nagyfokú eredetiség ezeket az értékeket felerősít(het)i. A kérdés ebben az esetben az, hogy az érték egy konkrét olvasó (befogadó) számára menynyire új, mivel a kritikus és az irodalomtörténész szempontjából ilyen ismérvnek,
