Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága
ALABÁN FERENC Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága (Néhány észrevétel az irodalmi értékelés viszonyrendszerérői) AZ ESZTÉTIKAI ÉRTÉK ÉS KATEGÓRIÁI Az irodalomelméleti kérdésekkel és esztétikával foglalkozó kézikönyvek leszűrt tanúságaiból tudjuk, hogy az esztétika (széptan) legáltalánosabb kérdéseivel az ún. általános esztétika, a művészetekre vonatkozó esztétikai ismeretekkel a művészetelmélet, továbbá az egyes művészeti ágak esztétikai törvényszerűségeivel az egyes ágazati esztétikák foglalkoznak. Ez utóbbiak természetüknél fogva szoros (elválaszthatatlan) kapcsolatban állnak az adott konkrét művészeti ág elméletével, minek következtében az irodalomesztétika is ilyen elkülöníthetetlen kapcsolatban áll az irodalomelmélettel. így ezek a szakdiszciplínák nemcsak rokon tudományok, hanem tárgyi kutatási világukban jelentős részben át is fedik egymás területeit. Kölcsönös hatásuk helyzetükből és egymáshoz való viszonyukból is nyilvánvaló: Az irodalmi mű közös jegyei A vázolt viszonyrendszerben az irodalomesztétika és az irodalomelmélet külön forrásokból eredezteti az irodalmi mű jegyeit: az első az általános esztétikából, a második a három klasszikus műnemből (líra, epika, dráma). Az irodalmi mű „nyelvi képződmény”, melynek műalkotás mivoltát a művészisége adja meg. Az irodalom éppen ezért alapjaiban nyelvészetileg vizsgálható, s az irodalmi mű nyelvi rendszerként kezelhető, elemezhető és értékelhető.1 Az irodalmi mű azonban, mint műalkotás (művészi termék) nyelvészeti kérdésként a komplex (esztétikai!) értékei miatt nem érthető meg. Az író, költő ui. nem a nyelvi rendszeren dolgozik, hanem a nyelvi rendszert teszi művészivé. Bécsy Tamás ezt az összefüggést M. M. Bahtyint idézve így teszi világossá: „... a költészet nemcsak magas követelményeIrodalorr esztétika Irodalomelmélet TANULMÁNY
