Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Duba Gyula: Illyés és Novomeský (értekezés)
Duba Gyula nemzeteszmény értékrendje. Mint írja: „A szlovák burzsoázia mai koncepciójába nem illik bele saját ideológiája megalapozóinak a harciassága. A polgároknak nem felel meg atyáik és nagyatyáik forradalmisága és lázongása. Ami nem tetszik nekik, törölték vagy eltorzították.” Értékrendjét nemzeközivé tágítja! A cseh kispolgárok (filmen) az emigrációba kényszerült K. H. Borovskyból „kisvárosi figurát faragtak, aki szívesen énekelt cseh dalokat, szerette a cseh sört, és szívesen lett volna földbirtokos. Ráadásul imádságokkal és miatyánkokkal teli környezetbe helyezték! Őt, az ádáz istentelent, az egyház ellenségét!” De „így hallgatja el a magyar történelem a Dózsa-féle parasztlázadás valódi lényegét, így mellőzi a hivatalosan jóváhagyott magyar történelem a magyar forradalom Babeufjét, Táncsics Mihályt, így »cicomázza fel«, torzítja el és nagyrészt el is hallgatja az egész nemzetközi polgári történelemtudomány (s elsősorban a cseh konzervatív történészek) a huszita felkelés európai jelentőségét és társadalmi-forradalmi lényegét.” Novomesky gondolatmenete és történelemfelfogása mögött olyan európai eszmék értékrendje áll, amely a kor gondolkodóit és művészeit integrálta és a haladás szolgálatába állította, kölcsönös megértésre bírta és a népfrontmozgalom egységére ösztönözte. Ez a szellemi integráció a második világháború folyamán is hatott, világhatalmi törekvések és szellemi magatartások értettek szót általa és vállaltak közös cselekvési módokat. A második világháború végén és a béketárgyalások során minden összezavarodott és a dolgok kurtán-furcsán folytatódtak. Az újkori történelem groteszk abszurduma, hogy a megértésre és népfrontos toleranciára épülő, demokratikus humánum bosszúvágytól fűtött, gyűlölködő imperialista érdekhajhászássá változott. A világot iszonyattal és döbbenettel eltöltő zsidó holokausztot és koncentrációs valóságot „kis magyar - és német - holokauszt” követhette. A világbéke új és váratlan fordulatot hozott a szlovák-magyar viszonyban, Novomesky számára pedig o- lyan benső dilemmát, személyes konfliktust s talán meghasonlottságot, amely későbbi sorsát is ellentmondásossá és tragikussá tette. A szlovák nemzeti felkelésben a vezetőség tagja, majd az oktatási osztályt irányítja a Megbízottak Testületében. Ilyen minőségében lesz a feladata, hogy felszámolják a magyar kisebbséget, ne nyíljanak magyar iskolák, és a köztársaság tiszta cseh és szlovák, tehát csehszlovák - nemzetállammá váljon! A „benesi eszmék” ellentétesek Novomesky írói szellemiségével, humanista meggyőződésével. A magyar írók óhaját idézi Kiss József 1946 júniusából! Találkozni akarnak a csehszlovák írókkal. Szót érteni a tragikus helyzetben. A szlovák elutasító választ Novomesky és Ján Ponican, a kosúti sortűz után Major István védője, írták alá. Kiss megjegyzi: „töprengésre késztet... hogyan érezhette magát Novomesky ezekben a helyzetekben költőként és irodalmárként, eleve megtagadva a magyar írók részéről jövő kezdeményezéstől a demokratikus indítéknak még a puszta felvillanását is, olyanoktól, akikkel a két háború közötti időszakban a két nép közeledését előmozdítani szándékozó rendezvényeken vett részt, és ismerte partnerei gondolkodását...” Itt a történelmi idő mai
