Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Duba Gyula: Illyés és Novomeský (értekezés)

Illyés és Novomesky

sebbségi” értelemben kompetens. Ez az „avatottság” sajátunk, felvidéki történeti minőség! Nem mindig igyekszünk hangsúlyozni, hivatkozni rá, kárunkra talán! Pedig újkori magyar létünk vívmánya - eredménye? -, alig törődünk vele, bár tulajdonunk! Számunkra nem nehéz Novomeskyhez magyar érzülettel, empátiával közeledni! Az ő szellemi gyökerei is erős magyar motivációból fakadnak. Budapesten született, a Barcsay utcai gimnázium diákjaként éli meg 1919-ben a kommünt, s ennek egész életében megtaláljuk nyomait. Bizonyára innen ered eszmei tájékozódása és szocialista elkötelezettsége, s amikor Szlovenszkón újságíró lesz, nemzeti és szociális öntudata alapja lesz. A baloldali gondolkodás egész életútját meghatározza és jellemzi. Annál is inkább, mert az első Csehszlovák Köztársaságban a szociális eszméket törvényes parlamenti párt, ellenzéki erő képviseli, a Csehszlovák Kommunista Párt. A gyermekkori élményvilág formáló ereje után, ahogy Kiss József elemzi, a magyarokkal való eszmei együttérzés és internacionális szolidaritás árnyalja Novomesky formálódását, szlovák tudatát, nemzeti önérzetét. Illyés Petőfi-életrajzából érzékeli a plebejus erőknek a forradalomban való szerepét. A Magyar Napban írást is közöl, Nem ellenetek, hanem veletek! címen. A kosúti sortűzről szóló riportjában pedig ironikusan megjegyzi: „a golyózáporral elárasztott tüntetők nem értették a csendőrök nyelvét”. De a Sarlóval is kapcsolatban áll és 1938-ban a kassai népmanifesztáción beszédet mond, akárcsak Fábry Zoltán, akinek felszólalását (betegsége miatt!) felolvasták. Ekkoriban jegyzi meg az 1848—49-es szabadságharc idején való szlovák-magyar szembenállás margójára: „A magyarok ilyen irányú törekvésükben ma már nem találnának bennünket magukkal szemben, hanem az oldalukon!”

A múlt század harmincas éveiben Novomesky a cseh nemzeti-szellemi fölény megnyilvánulásaival szemben üt meg ironikusan tiltakozó hangot, mintegy a burzsoá fölény ellenében! Miközben a szlovák kispolgári kultúresztétáknak is jól odamond. Mindvégig egy új típusú nemzeti kultúrtudat jegyében! Pamflettet ír a javából, Karéi Capek jóindulatúnak szánt, mégis „nevetséges tanácsából” kiindulva, az európai rangú cseh író az Elánban „bátortalanságukat” veti a szlovákok szemére, arra buzdítva őket, hogy a skótok példájára forduljanak „nyugat” felé és a hegyekből Jöjjenek le a síkságokra bátran és hódító módon”. Novomesky a bíztatás mögött megérzi a cseh kultúrfölényt; szerepe lehet ebben a „csehszlovák nemzet” aligha elfogadható fogalmának, és ebből következően az ellenálló szlovák önérzetnek is, amely a szlovák önállóság és egyenrangúság híve. Bár írásában nem is erre felel, hanem az alkalmat jelentő, prágai szlovák bemutatkozó kiállítás esetlegességeit ironizálja A skótok lejöttek a hegyekből címen. A kiállítás anyaga a történelmi szlovák nemzeti kultúra átfogó képe, Novomesky főleg a tizenkilencedik századi elődök nemzetébresztő „forradalmiságának” a prezentálását hiányolja, melynek következtében a huszadik századi szlovák irodalmi jelenlét képében a kispolgári elemek összekeverednek a haladó gondolkozással. Némileg osztályharcos szempont, ám a mélyén érezhetően munkál az önálló szlovák történelem és