Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Duba Gyula: Illyés és Novomeský (értekezés)
2 Az Utószó alcíme nem véletlenül Ladislav Novomesky történelemfilozófiája. A kötet anyaga valami olyat mutat fel, aminek a magyar megfelelőjét éppen Illyés Gyulánál érzem. A nemzeti történelem sorskérdéseihez való bölcseleti állás- foglalás természetét és minőségét! Illyés egész életművét végigkíséri plebejus fo- gantatású nemzeteszménye, pontos szavakkal kifejezi, lírain szól róla, A puszták népe, a Hajszálgyökerek, Petőfi életrajza s számos verse mind ezt fogalmazza. Novomeskyé rejtőzőbb s ugyanakkor nyitottabb, a történelemre hivatkozva ő is a szlovák nép létkérdéseit faggatja, de a szociális eszmeiség dominanciájára támaszkodva. A nemzetköziség ideája mintegy a kérdéskör rendezési elvét kínálja számára. Benne talán több a ráció, Illyésben pedig a természetes ösztön, a metafizika. A kettőjük közti ellentmondásból a történelmi komplexumnak furcsán egységes, bölcseleti értelemben is mély és hiteles képe alakulhat ki. Olyan históriai „igazság”, ha a kérdéskörben egyáltalán megfogalmazható valamiféle kölcsönösen elfogadható, tehát teljesnek mondható „igazság”, amely nem lehetetlen, sem eleve kudarcra ítélt. S amellyel nemcsak érdemes, hanem kötelességünk is törődni! Az előzmények gondolatébresztő sugallatában bízva idézem másfél évtizeddel korábbi Utószavam néhány gondolatát! Novomesky közírói életművének áttekintése és tanulmányozása során értek meg bennem. Akkor így véltem: „A szlovák nemzeti identitás és önállóság kérdésköre a cseh nemzethez való viszonyában és a magyar nemzeti történelemmel való konfliktusában összegeződik.” Megállapítva, hogy „Novomesky elveti az egységes csehszlovák nemzet elméletét, hévvel magyarázza az elméletből fakadó ellentétek gyökereit, és meggyőzően bizonyítja a szlovák nemzet önállóságának általános érvényű szükségét.” Majd tőle magától veszek egy idézetet: „... a szlovák kulturális életnek azt ajánljuk, hogy színvonala, jövője érdekében őrizze meg a földrajzi helyzetéből származó hagyományt. Megtisztelő szerepet találhat a Kelet és Nyugat összeolvadásában, sőt jelképévé válhat az új eszmék szintézisének, amely az ún. Kelet általános emberi vágyait és az ún. Nyugat kulturális fejlettségét egyesíti magában.” (A szlovák kultúra mai helyzete és fejlődése, 1936.) A gondolatok alkalomszerűek, jószerével esetlegesek, ám annyit bizonyítanak, hogy bármely korban érintjük Novomesky szellemi megnyilvánulásainak folyamatát, a szlovák nemzeti lét egy-egy jellegzetes vonásával találkozunk, Illyéshez hasonlóan benne él a nemzetben való gondolkodás! 3 Kiss József történelmi távlattal, saját kutatásainak a fényében vizsgálja Novomesky szerepét, amely a szlovák-magyar kapcsolatok alakulásában döntő (is) lehetett. Az eltelt idő tapasztalatai segítik őt a rálátásban és észrevételei pontosságában. Elemzését mind alapos ismeretei és tárgyi tudása, mind történeti ava- tottsága és bensőséges empátiája, megértési készsége jellemzik. Magyar „érzékenység” birtokában képes a szlovák nemzeti „lelkületet! átérezni, mintegy „kiDuba Gyula
