Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Duba Gyula: Illyés és Novomeský (értekezés)

Duba Gyula

Illyés és Novomesky

(Epizód a szlovák-magyar kapcsolatok történetéből)

1

Fórum Társadalomtudományi Szemle című tudományos folyóiratunk 2005. 3. számában elemző tanulmányt közölt Kiss József tollából, melyben Ladislav Novomesky életpályáját és a szlovák—magyar kapcsolatok egy szakaszát jellemzi. A Madách Könykiadónál 1989-ben megjelent Novomesky-művet, Az időszerűség időtlensége című esszékötetet is megidézi. A könyvet én válogattam. Utószavát is magam írtam, melynek címe: A közép-európai író dicsérete. írásom alcíme: Ladislav Novomesky történelemfilozófiája. A nyolcvanas években előtérbe kerültek a szlovák-magyar együttélés kérdései, a vélemények hangvétele és intenzitása erősödött, történelmi megalapozottságuk elmélyült. Novomesky életművének felidézésében láttuk a lehetőségét, hogy a diskurzus gazdagodjon. Utószavam címe is jelzi, hogy a témakört létfilozófiai alapokon és mintegy közép-európai érvénnyel, az európai láthatár felé való tájékozódásként fogtuk fel. A Fórum függelékként közli az egykori „legendás” Illyés-Novomesky-levélváltás anyagát és a jegyzetapparátusban a rá vonatkozó tényeket. Legendás, mert komoly készülődés előzte meg, sokan várták és vártuk, bár körülményeiről annál kevesebbet tudtunk. A vita végül nem valósult meg. Előtte jelent meg Vladimír Minácnak Egy nemzet él itt című esszéje, nemzetközi értelemben is vihart kavarva, kemény ellenérzést fogalmazva meg csehekkel, magyarokkal, zsidókkal szemben. A nevezetes levélváltás, netán szélesebbkörű vita a kérdéskör tisztázása érdekében és a szóértés elősegítésére indult volna, de az amúgy is bonyolult helyzetben a készülő anyagokat az ideológusok ad acta tették.

A „legendának” része, hogy a készülő levélváltásról ugyan tudtunk, de anyagát nem ismertük. Folyóiratok szervezték volna, az anyagokat egy időben közölve, melyekről csak a szerkesztőségek tudhattak. Számomra valahogy olyan lehetett a „levélváltás” anyaga, akár Fábry Zoltán A vádlott megszólalja. Rejtélyes valóság, ismeretlen szöveg, amely valahol van, és közvetve él is, hat is! Nem ismerjük a tartalmát részletesen, nem olvastuk, rejtőzik előlünk, ezért még izgatóbb. Erőt adó s bizakodásra késztet, tudjuk, hogy szerzője helyettünk is „elmondott mindent”. Van ebben misztikum is, a nemzeti legendák hűséges árnya, s a kérdéskört jellemző spirituális bizonytalanságok és transzcendenciák jegyei. S a problémakör mégsem lazul fel ily módon, nem válik bizonytalanná és lebegővé! Ellenkezőleg, kidomborodik metafizikus jellege. Ma már látjuk, hogy az etnikai jelenségek tudó-