Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos, Talamon Alfonz munkásságáról)

Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2)

fonz, 2001) a csehszlovákiai magyar irodalomra és a kortárs magyar irodalmi kontextusra vonatkozóan is nagy haszonnal forgatható.

Önálló négy kötete két novelláskönyv és két regény. Igaz, a műfaji meghatározás csak a két elbeszélésgyűjtemény (A képzelet szertartásai, 1988; Az álom- kereskedő utazásai, 1995) és a Gályák Imbrium tengerén (1992) című regény esetében rögzült, az utolsó, már posztumuszként megjelent könyv (Sámuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából, 1998) más-más megítélés szerint hol novellafüzérként, hol pikareszkregény-töredékként, hol meg regényként említődik. „Az anekdotát Mikszáth óta csak nagyon kevés magyar írónak sikerült olyan magától értetődően irodalommá nemesítenie, mint most Talamon Alfonznak” - írja a Borkopf-kötethez tartozó utószavában Grendel Lajos.

A Sámuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából kötet - címében a Sámuel Borkopf szerzői álnév - befejezetlensége ellenére is kerek. A történetek narrációja szerint Sámuel Borkopf zsidó kocsmáros és író: félig-meddig passzív szemlélője és megélője a baráti szálakkal egymáshoz kötődő kocsmatársaság egykori, a megszépítő múltba merült (Trianon előtti) kalandjainak, s egyben elbeszélője ezeknek. Pontosabban: a történeteknek a baráti társaság a közvetlen befogadója, hiszen első felidézésükre sem a könyv lapjain, hanem a kocsmában kerül sor. A hosszabb-rövidebb epizódok tehát egy és ugyanazon helyen, a kocsmában meséltetnek el, és egyetlen személyhez, Sámuel Borkopf kocsmároshoz és íróhoz kötődik az előadásuk is. Áttételes viszont az előadásnak a múlthoz való viszonya, hiszen az elbeszélő a múltból felmerülő eseményeket nem azért meséli el, hogy önmagát vagy a múltat jobban megismerje - a múltidézésnek ezekben a történetekben nincs köze a múlthoz. Sokkal inkább szövegalkotó, szöveggeneráló, szövegmozgató szerephez jut, a fikció, a képzelet elemévé válik.

Összevetve például Az álomkereskedő utazásai című novellát a Melyben Schön Attila futóedzéseit... „alcímű” történettel, megfigyelhető, hogy ez utóbbi is megtartja a jellegzetesen összetett, metaforákkal, költői képekkel zsúfolt talamoni hosszúmondat konstrukcióját. Míg azonban Az álomkereskedő utazásaiban ennek elsősorban dekoratív funkciója volt, emebben a pontosítást szolgálja.

A Borkopf-münek 2003-ban érdekes irodalmi folyományaként jelent meg Hajtman Béla kötete (Béla von Goffa: Szivarfüstben) Sámuel Borkopfnak és barátaimnak, egy Trianon utáni lakosztályból ajánlással, mely azonban a Talamon által igen magasra emelt mércét nem érte el, ellentétben Gazdag József autonóm elbeszélésével (Az árnyak kifürkészése, 2004), mely akár Talamon fiktív (imitált és elírt) életrajzaként (is) olvasható.