Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos, Talamon Alfonz munkásságáról)

Csanda Gábor- Miért hallgat itt mindenki?

A szebb napokat is látott, őszülő-kopaszodó pincér azonban nem ijedt meg a hepciáskodó tanfelügyelőtől.- Magyar ember délelőtt keveset beszél - mondta hidegvérrel, és ezzel csak olajat öntött a tűzre.- Maguk nem magyar emberek, hanem szlovákok - pattogott tovább a tan- felügyelő.- Szlovák ember sem beszél délelőtt - felelte nagy nyugalommal a pincér.- Honnan veszi ezt a szamárságot? - sietett társa segítségére a másik tanfelügyelő.

A pincér kivárt egy kicsit, aztán színpadias mozdulattal körbemutatott.- Láthatja, kérem! Csupa szlovák, és mind hallgat.” (2001)

A részlet a regény első részéből származik, mely a New Hont-iaknak a második világháborútól 1968-ig terjedő időszakát meséli el (a második az 1968-1989 közötti időszakot, a harmadik a rendszerváltás utánit). Amiként az Eleslövészet, úgy az elbeszélt történelem igazságának viszonylagossága és az ironikus-parodisztikus látószögű epizódok révén a Nálunk, New Honiban is egy nem reprezentatív, sokkal inkább marginális, ráadásul örökké elmozgó hitelű válóságot mutat be. Németh Zoltán nem tartja kizártnak, hogy mivel a mű a szlovákiai magyarok újabb kori gyarmatosításáról szól, olvasóiból még a burleszkszerű elemei is katartikus hatást váltanak ki. A reszlovakizáció időszakát elbeszélő részlet a kényszerű és fogyatékos kétnyelvűségnek a nevetségességig fokozása, akárcsak Tőzsér Árpád A kódváltás pragmatikája című versében. Persze, éppen a kiválasztott részre érvényes, hogy jelentései teljes mértékben csak válogatott olvasók (elsősorban szlovákiai magyarok) számára tárulnak fel. „A 20. századi regénykísérleteket megtapasztalt olvasó valószínűleg szokatlanul egyszerűnek, közérthetőnek, átláthatónak tartja majd azt a nyelvet, amelyen a Nálunk, New Honiban megszólal. Hogy tudatos szerzői törekvés áll emögött, mi sem bizonyítja jobban, hogy Grendel előző, Tömegsír című regénye is hasonló, (neo)rea- lista nyelven szólal meg. Azaz stabilnak tűnik a grendeli életmű egészén belül egy o- lyan váltás, amely során a posztmodern fíkcionalitás poétikájának kimerülése után (És eljön az O országa, 1996) immár egy új, talán minimalistának vagy neorealistá- nak nevezhető nyelv jelenti be önmagát. Ennek a (neo)realista diskurzusnak a felépítéséhez Grendel főleg a mikszáthi hagyományt igyekszik hasznosítani.” (Németh Zoltán: A terep/munka kellemetlenségei)

TALAMON ALFONZ (1966-1996)

Munkássága egyetlen kötetbe gyűjtött formában is hozzáférhető, a Talamon Alfonz Müvei (2001) című könyv a korábban kiadottakon kívül tíz folyóiratbeli közlését is tartalmazza. A róla készült monográfia (Németh Zoltán: Tahimon Al