Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos, Talamon Alfonz munkásságáról)
Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) Grendel Lajos: Nálunk, New Honiban (részlet) „Ez azt jelentette, hogy a hivatalokban, továbbá a vendéglőkben, üzletekben és az utcán magyarul beszélni nem volt javallott, ellenben mindenkinek, akit nem hurcoltak el, nem toloncoltak ki az országból és nem vetettek börtönbe, jogában állt megtanulni tisztességesen szlovákul. Néhány hónappal e rendelet kiadása után New Hont polgármestere, egy Podkrivánsky nevű hajdani női fodrász és illegális kommunista szorgalmazni kezdte egy olyan »akcióbizottság« felállítását, amely időről időre, rajtaütésszerűen ellenőrzi a város »nyelvi állapotát«, és jogában áll különféle szankciókkal javítani ezen az állapoton. A háromtagú bizottságban két szlovák tanfelügyelő működött és Török Miska, aki ekkor már nem volt iskolaigazgató, viszont a szlovák nyelv tanulásában nagy előrehaladást tanúsított. A bizottság haladéktalanul munkához látott, s elsőnek a Kovácsék ffiszerüzletében vizitelt le, diszkréten, mintha csak vásárolni tértek volna be. Miközben nézelődtek, válogattak a szegényes kínálatban, betoppant egy vevő is, egy fejkendős asszonyka, a- kit a pult mögül Kovácsné nagy szeretettel üdvözölt:- Ako sa más, Margitka? - kérdezte.- Prajem, Mariska - mondta a megszólított kissé elfogódottan, mert rögtön feltűnt neki, hogy az üzletben tébláboló három férfi igencsak hegyezi a fülét.- A co prajes, Margitka?- Kosela, gatya, bugyi, kombiné - felelte a vevő.- Peres?- Neviem - felelte a megszeppent asszony. - Némám doma... izé... szappan.- Mydlo chces?- Nie, Mariska - mondta a megrémült, fejkendős néni. - Mydlo mám. Szappan némám. - Szappan je mydlo, Margitka.- Dobre, daj, Mariska... A ja uz nepoviem. Nic nepoviem. A bizottsági tagok nem szóltak egy szót sem, hanem amilyen diszkréten jöttek, olyan diszkréten távoztak, majd beültek a cukrászdába, hogy értékeljék a revíziót. A két szlovák tanfelügyelő elégedetlen volt a tapasztaltakkal: a szókincs csapnivaló, a kiejtésről már ne is beszéljünk. Itt, New Hontban mindenki botfülű? Török Miska azonban védelmébe vette a hölgyeket: nem megy az ilyen egyik napról a másikra. Fő, hogy megvan bennük az akarat. Azt a tanfelügyelők is belátták, hogy igen, az akaratra nem lehet panasz. Utasítani kell a város összes üzletvezetőjét, hogy minden árucikkre ragasszanak címkét, amely feltünteti az áru szlovák nevét. így az ember nemcsak vásárol, hanem mindjárt tanul is. Török Miska elégedett volt, hogy a kínos ügyet sikerült konstruktívan lezárniuk. Csak ezután tűnt föl nekik, hogy rajtuk kívül a cukrászdában mindenki hallgat. így amikor ők elhallgattak, nagy és hosszan tartó csönd telepedett a helyiségre. Kisvártatva az egyik tanfelügyelő, a fiatalabbik és energikusabb, odaintette a pincért, és számonkérőn ráförmedt:
