Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos, Talamon Alfonz munkásságáról)
Csanda Gábor vegeinek tömörségére és árnyaltságára figyelmeztetve, s ezenfelül, az általuk nyújtott többletként - a gondolatiságra és a lelki történések iránti fogékonyságra. A Tudósítás egy ország elvesztéséről című szöveg színtere laktanya, története egy, a katonákhoz méltatlannak tételezett játék leleplezése, megszüntetése, a játék eszmei szerzőjének leszerelése. A konfliktus kiváltó oka: a katonák egy kitalált labdarúgó-bajnoksággal szórakoztatják magukat, holott ilyesmit (mármint bajnokságot) a valóság is biztosít. A követendő irány - a valóságnak a képzelet feletti elsőbbsége - indoklását Velísek őrnagy fogalmazza meg: „Emögött igazi emberi cselekvések és törekvések állanak.” A realitásnak ez a fikcióval szembeni apológiája az érvelés burkolatlan ideológiájában nemcsak szükségtelennek nevezi a valóságtól való eltávolodást, hanem a hivatalos kurzussal szembeninek, tehát károsnak is. Annál is inkább, mivel a katonák a fantázia teremtette bajnokságnak még a teljességgel kiszámíthatatlan eredményeire is fogadnak (ami már játék a játékban), azaz szabadságuk parttalan. A novella eltávolodás a hagyományos prózamodelltől abban, ahogy a kisebbségi léthez vagy a hazai régióhoz, egy közösségi múlthoz viszonyul - minthogy ezektől tárgyválasztásával és kidolgozásában konkrétan függetleníti magát. A szlovákiai magyarságot illetően a szöveg semmilyen támponttal nem szolgál, pontosabban ebben a Bereck-kisprózában épp ezeknek a támpontoknak a hiánya szembetűnő, akárcsak Kovács Magda mágikus-misztikus prózájában. Ugyanakkor Kovács Magda jobbára irreális alapú prózájával ellentétben ez itt - figyelembe véve megírásának, a hetvenes évek durva normalizációjának idejét — szó szerint tüntető realizmusával e normalizáció szépirodalmi látlelete és mérlege. Nem véletlen, hogy a hatalom képviseletében megszólaló Velísek őrnagy az alakulat politikai tisztje. Az értelmezés során az olvasási műveletek egyike annak felfejtésére irányulhat, amit a szöveg tálcán kínál, s ez a parabola révén megvilágosodó eszmeiideológiai kurzus működés közben történő leleplezése a nyelvben. A novella két pólust állít szembe, s ezek rövidzárlatát beszéli el. Az egyik oldalon a kizárólagos hatalmat képviselő rendszer áll, a másikon az ideológia szorítását másként gondolkodóként elviselő egyén, aki öngyógyító céllal kitalál magának egy világot, mégpedig olyat, amely láncreakció-szerűen többeket is magával ragad. A történet a fantáziának a valóságra való hivatkozással történő intézményes felszámolásán alapszik, s így a szöveg felsorakozik azok közé, amelyek az irodalmat másutt (a publicisztikában, közéleti írásokban) ki nem mondható tartalmak közvetítésére is használják. Azzal a különbséggel, hogy ez a tartalom nem a sajátosnak mondható kisebbségi problémák valamelyike, hanem az egyéni-közösségi általános szembenállásának hordozója. Turek őrvezető nem a kisebbség képviselője, hanem a hatalomnak és az ideológiának kiszolgáltatott passzív antihős kafkai típusa, s ilyen értelemben a kiszolgáltatott-sérült Monoszlóy-hősök rokona. A két szerző művei közti párhuzamra Benyovszky Krisztián is felhívja a figyelmet; e helyt a Bereck-novella főszereplőjének neve (Turek) és A milliomos halálának már idézett mondata („Ha nagyon egyedül maradtam, megkapaszkodtam a törökségem-
