Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos, Talamon Alfonz munkásságáról)

Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2)

látszólag mégis érdekesen mert mindig mások mentek az ázott száraz utakon a napsütésben a havazásban És mindenki azt gondolta most esik

most száradt fel az út most havazik most süt a nap

(1973)

Az életmű-újraolvasáshoz is alkalmas kisregényének (A halálom utáni napon, 2001) elbeszélője azt képzeli el, mi zajlik majd le a hozzá legközelebb állók fejében akkor, ha meghal. A kisregény zárófejezete korábbi Monoszlóy-szövegek, regény- és elbeszélésrészletek szerves felhasználásával épül föl, így ez mintegy az életmű rekonstrukciójának és újrarendezésének is tekinthető.

A milliomos halála (1969) című regény hasonlóan indul (innen, az elejéről származik a kiválasztott részlet is): az elbeszélő elképzelt halálával. Az elképzelt halál egy elképzelt élettörténetre és egy megírhatónak vélt regényre vezethető visz- sza. A rekonstrukció ezúttal a kiüresedés, szorongás és kiszolgáltatottság korábbi képeit (bolondokháza, nevelőintézet, börtön stb.) egyetemesebbekké tágítja. E tekintetben a hat fejezetcím veendő szemügyre: Koporsó és palánta, Kertészet, Tatárjárás, Kínai fal, Koponyaékelő, Bánya; összetett jelentésük felfejtésével magának a cselekménynek a kibomlása szolgál.

BERECK JÓZSEF (1945)

Legjobb elbeszélései, karcolatai és Öregem, az utolsó (1977) című kisregénye a realista kisprózának azt a válfaját képviselik, melyben a „valós”-nak és a „fantasztikus”-nak a viszonya nem tisztázható egyértelműen. Benyovszky Krisztiánnak a Bereck-kisregényt részleteiben elemző tanulmánya szerint a mű „megtartja a fantasztikus hatás eléréséhez szükséges billegést a különös és a csodás között. (...) Ez alapvetően érinti a mű poétikáját (nyelvi megformáltságát, az alkalmazott narratív eljárások funkcióját, a szüzsé szerkezetét), s egy olyan sajátos jegyekkel is bíró elbeszélői szerkezet kialakulásához vezet, melyet metaforikusnak nevezhetnénk.” (Kifigurázás. Kisebbségi/regény/metaforák, 2003)

A szerző prózáját regionális realizmusként jellemezték, őt magát a couleur lo- cale posztrealista képviselőjeként, második novelláskötetét (Vereség, 1981), melyben az itt rövidítve közölt Tudósítás egy ország elvesztéséről című novellája is megjelent- indokolatlanul - megtorpanásként. Terjedelmes tanulmányában (A Csallóköztől „Mihályországig”) Zalabai nemzedéktársai fölé emeli Berecket, egyebek közt sző-