Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos, Talamon Alfonz munkásságáról)

Csanda Gábor- A főnöködet nem ismerem.- Persze hogy nem ismered, de ő szokta mondani...- Ismeretlen emberek véleménye nem érdekel.- Az ő véleményétől függetlenül is rossz a tájékozódó képességem. Szülővárosomban is eltévedek, hát még a múlt dzsungelében.- A múlt nem dzsungel.- Nem?- Nem. A múlt sivatag.-Na látod, hát ott aztán még jobban eltévednék. Csak homok, homok, egyik homokszem olyan, mint a másik. Hogyan lehet ott eligazodni?- Kisebbeket kell lépni. Bogárlábakon kell járni. Akkor egyszerre megváltozik a sivatag.- Hogyan?- A látszólag új homokszemek alatt megnyílik az élet. Vagy ha úgy tetszik, a múlt szakadéka.- Ez szépen hangzik, csak nem tudok mit kezdeni vele.- Várj, mindjárt elmagyarázom. Van egy sivatagi pók. Nyálával egyforma homokszemekből fedőt készít, s barlangja fölé illeszti. Kívülről nem látszik semmi, de ha bogárlábakon jársz, a fedő hirtelen megnyílik alattad, és a halott időbe zuhansz. Helyesebben egy eleven világba, amelyet te halottnak hittél, holott csak átalakult, talpad alatt barlanggá alakította magát.- És hova lett a pók?- A pókot ne emlegesd. A katalógus a fontos. Az is a barlangban van. Nyújtsad előre a kezed.- A halott időbe?-Nem a halott időbe. Ezt átmenetileg mondtam, hogy megértsél. Azt reméltem, közben magadtól rájössz, az idő nem hal meg, elbújik előlünk, jelenleg ide, a táskámba bújt. Vedd ki a katalógust, vidd haza, tanulmányozd át...” (1983)

A szimultaneitás és az egzisztencialista relativizmus a Monoszlóy-költészet- nek is jellemzője. Alábbi verse az Aranymecset (München, 1973) című kötetéből való.

IDŐ

Esett

de másnap felszáradt az út

aztán havazott

sütött a nap

így telt az Idő

unalmasan és folyamatosan