Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos, Talamon Alfonz munkásságáról)

Csanda Gábor

Dobos a Tóth Lászlónak adott interjújában (a Vita és vallomás című kötetben) is ezt variálja, az áthagyományozás feladatát a műre ruházva: „Elődeim és a magam élményei alapján úgy látom, hogy történelmünk a kisemberek sors-történelme, csomópont-történelem, emlékezet-történelem, baka-történelem, amelyből a csehszlovákiai magyarság erkölcsi magatartásformái kinőnek. Azért is tartom fontosnak a prózát, mert el kell mondja, föl kell mutassa ezeket a történelmi folyamatokat.” (1977/78) Megjegyzendő, hogy ez a fajta, az azonosságtudatot a kollektív emlékezet folytonosságában megőrizni szándékozó üzenetközvetítés nemcsak a Dobos-, hanem a Duba- és a Gál-prózának is sajátja (és némely Gál-versnek is).

Az egyezményesen szép nyelvezetűnek ítélt regényben az emelkedettség és épp a kihangosított üzenetközvetítés szólamszerűsége szúrhat szemet. Az első párbeszéd summája - „Az ország teste (...) sohasem hal meg, pusztítani lehet, megölni nem.” - például akár Az öreg halász és a tenger üzenetének („Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”) parafrázisa is lehetne, s patetikusságában vetekszik vele.

Sokkal finomabb a Sütő-üzenetnek („A fű lehajlik a szélben, és megmarad, fiam.”) az apa szájába adott újrafogalmazása: „Mozdulatlanná kell merevednünk, ahogy a földbe bújt állatok télen, mintha nem is élnénk, úgy kell megvárnunk, míg fölenged a fagy... Úgy is meg lehet maradni, hogy az ember kitér a pusztítás ereje elől, kicsivé zsugorodik, elveszti valós nagyságát, csak azt kell hinni erősen, hogy kivilágosodik, mert az idő változása is megtartó, őriző pásztor...”

A Tőzsér által említett alakzatok közt leggyakoribb (a hasonlaton kívül) a perszonifikáció - valamennyi lehetséges változata. A részletben feltűnhet a test metaforizálása - ez a regény szövetében teljesedik ki. A testbe beleíródó múlt („— Elszakadni nem szabad... / -Mitől? / -Saját testünktől meg annak részeitől, a földtől, anyánktól meg azoktól, akik bennünk élnek...”) megtagadása az önfeladás (a tudathasadás) rémisztő képét vetíti ki, parabolikusan pedig a szövegbe beleíródó üzenet megtartására int. Egy további láncban a szavak teste lesz szókép erejű, olyannyira, hogy a regény címét is képbe vonják: „A szavak teste egyre hidegebb lett. Az eddig ismert életek egyetlen öltözéke sem simul a testükre.”

MONOSZLÓY DEZSŐ (1923)

Pályájának szlovákiai szakasza nagyban hozzájárult ennek az irodalomnak a szemléleti korszerűsödéséhez. Mind prózájában, mind költészetében meghatározó a látomás viszonylagosító szerepe. A mindent viszonylagosságában érzékelő szerzői látásmódnak megfelelően a világ instabil, rögzíthetetlen, megfoghatatlan, ezért rendre ellenáll a megragadására tett kísérleteknek. Ennek megfelelően a Monoszlóy-próza egyik sajátsága, hogy a történet helyébe igen gyakran a róla való elmélkedés lép - címében és témájában például a Nem történik semmi című novella néz ezzel ironikusan szembe. Monoszlóy novelláinak egyik legjobb kötetében (Sivatag, 1968) a feltűnő eseménytelenség hátterében a belső monológok, tu