Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (elbeszélés)
Gál Sándor Farkas-barkas, jaj de szép... A mese fonala összeköti a holdat a csillagokkal. Ezüstfény, ezüstcsend, amelyben aranyalmákat teremnek a mesebeli almafák. Az unoka figyeli csilingelé- süket, jó mélyre elraktározza magában a hangokat, hogy bármikor elővehesse, ha a szüle nem is ülhet már az ágya szélére. S ahogy lassan elalszik, tovább álmodja a meséket. Óriások és tündérek között jár, elér az Óperenciás-tenger partjára, az üveghegy titokzatos tetejéről néz le a rézerdőre és a kacsalábon forgó várat sarkának egyetlen dobbantásával megállítja, s úgy sétál fel az aranylépcsőkön, mintha ő lenne a legkisebb királyfi... Éjszaka van. Éjszaka az alvók és a virrasztó felett. Éjszaka van Európa felett. Nehéz, hallgató éjszaka. 1938. szeptember 22. éjszakája. Amikor pedig megvirrad, lecsapnak a dobverők a dobra. Prampara, prampara, tramtata, ta. A kisbíró hátát a dob szíja púpossá nyomorította. Veri a rézpántra feszített kecskebőrt, üti, s a dob szíja közé szorított fehér papírlapról hivatalos közleményt olvas fel a tér közepén állva. „Közhírré tétetik...” A dobszóra a házakból előjönnek az emberek, nekidőlnek a kerítés deszkáinak és hallgatnak. „...hogy minden katonaköteles férfi déli tizenkét óráig köteles megjelenni...” Mozgósítás! 1938. szeptember 23. „Holtnak, holt a barátja...” Veszélyben a köztársaság! És: Mindent vissza!- Háború lesz - mondja nagyapa -, háború.- Fenét - szól vissza a mindig bizakodó Kovács szomszéd. - Nem lesz itt háború. Nem bőgött hajnalban a szamaram. A gyermek apja a küszöbön ül. A földet nézi. Két óra múlva jelentkeznie kell. Felesége ott kuporog mellette, a fiuk pedig az udvaron játszik. A tegnapi meséket hallgatja, ahogy a faágak között sodródnak-színesednek. „Kukuríkú, török császár! Add vissza a gyémánt félkrajcárom...” A katonaládát lehozzák a padlásról. Meleg holmit raknak bele. „Az éjszakák már hűvösek.” A jobb oldali fiókba kerül a borotvaszappan és a pamacs. Meg egy felállítható kicsi tükör. Szinte minden házban készítenek valakit a bizonytalanság felé. Hol csendes szomorúsággal, hol hangos sírással.- Menni kell.- Menni. De ki ellen?
