Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (elbeszélés)
Az Egy és az Egész szülnek. Kenyér, hús. A kaszanyél felfalja az izmok erejét. A kaszanyél éhes, szomjas. Etetni, itatni kell. A gazda fiatal felesége a fa alatt ül, kissé távolabbra a részes aratóktól. Tiszta ruhája elüt amazokétól. Tíz évvel fiatalabb az uránál. Gyereket még nem szült. Azt rebesgetik, hogy meddő. Isten a tudója. Bablevest főzött az aratóknak, füstölt csülökkel, tejfellel, s mellé túrós csuszát. Fűszálat pörget az ujjai között. Nagy a meleg. Hátára tapasztja a ruhát. A csendbe belenyerít egy ló. Az asszony a legényt nézi, aki háttal ül a földön. Nézi a hátát, a sima, hosszú izmokat, a barna bőrt. Amióta az aratóknak főz, s hordja utánuk az ebédet, minden délben ezt a hátat nézi. A legény szemét szeretné látni, de a legény nem fordul feléje. Lassan elfogy az étel. Egy órányi pihenés. Az ég lángol. Izzanak a tarlók. Por száll zizegve. Fecskék, bogarak. Remeg a forró levegő az út felett. Kiapad a folyó ilyen nyárban, elfogy az erő, kiég a lélek. Fáj a mozdulat, a kasza nyelét ólomból öntötték, a tarló: kések erdeje, vág, szúr. Felhasad a bőr, kiserken a vér. Sajgó sebek a földön. Imádság és káromkodás kergeti egymást. Könyörgés és szitok... Tegnap a Seresék ökre szöget nyelt. Mára megdöglött. O, Istenem, Istenem... A legény fának támasztott háttal ült, s nézte a feketén cikázó fecskéket. Fecskét követő tekintete a falu felé fordult, s ahogy odaért, nyomban el is eresztette a fecskét. A falu felett fekete füst emelkedett a tiszta égre. — Édesapám! A kiáltás az álom határáról rántotta vissza a valóságba.-Na? — Nézze...-Mit? — Tűz van! A férfi fölállt. Ekkor már talpon volt a veje s a lánya is. Most már négyen nézték a hömpölygő fűstoszlopot, amely felfelé és oldalvást is egyre félelmetesebben terebélyesedett. A toronyban megkondult a harang. Bim-bim... A félrevert harang szavára arcok fordultak a falu felé, aztán fogatok, emberek indultak meg a mezőről az egyre növekvő fustoszlop irányába. Tűz van! Ég a falu. Ég a falu! Estére leégett a Sikándria, a Csillagvár, az Öregsor, s a Kis-utcának is egy része. A szüle háza is porrá égett. Mire hazaértek, már csak a füstölgő romokat találták. A szüle, amit tudott és bírt, kimentett a házból, még mielőtt a szomszéd tetőről átcsaptak volna a lángok. Dédunokáját a falu pékje vitte ki a házból, bölcsőstül. Az ő házát, műhelyét nem érte el a tűz.
