Irodalmi Szemle, 2006

2006/11 - TALLÓZÓ - Bodor Béla: Csapda - kinek? (Tőzsér Árpád: Léggyökerek című verseskötetéről)

TALLÓZÓ nem kifizetődő / s a gyávaság túl sokba kerül - / - csuda! - /hősöket izzadtunk ki ma­gunkból - / kézenfekvő, mégis mondom a hasonlatot: / akár a gyöngykagyló, feleim, / mert szomorú az, feleim, / hogy mocsok által jutunk kincshez. / Hősökhöz, akik / épp úgy születnek, mint a többi ember, / csak másként halnak meg”, vagy e vers (Ami kell) párdarabjában: „ó, kikísérelt bűnözők, / váltigártatlanok!” - újraolvasva valamennyire föloldják azt a hiányt, amit egyelőre valóságosnak vélünk. * * * November első napjaiban lesz harminc éve, hogy a költő önkezével véget vetett életének. Ha élne, hatvannyolc éves lenne. A templomot (Ady) tragikusan rövid életé­ben is fölépítette, igaz, súlyos árat fizetett érte - Kőműves Kelemenként tulajdon önazo­nosságát építette a falak közé. Vannak, akik Szilágyi Domokos költészetét félbemaradt kísérletek soraként írják le. Valóban, sok a kísérlet, és talán kevesebb a tökéletes, a hibát­lan verse. Életműve Gaudí Sagrada famílijához hasonlít: nincs befejezve, de ma is élő, és elevenebb, inspiratívabb, mint számos más mesterien befejezett életmű. Nyelvi atomrob­bantása nem természetében, hanem jelentőségében Nagy Lászlóéhoz mérhető, költésze­tében kora (korunk) valamennyi lényeges kérdése megjelenik, lírai forradalmával moder­nizálta és visszakapcsolta az erdélyi költészetet a progresszív európaiságba. Mert ismerjük és szeretjük a költő Szilágyi Domokos teremtett értékeit, a na­pokban közzétett nyilatkozat zavarba hozott mindnyájunkat. Tisztelet illeti Nagy Má­riát és Szilágyi Kálmánt, hogy közeli családtagként a nyilvános tisztázás mellett dön­töttek. Remélhetőleg a beszervezés körülményei, és ahogy Nagy Mária mondta, a Szi­lágyi Domokosról készült megfigyelői jelentések is nyilvánosságra kerülnek, és remél­hetőleg előbb-utóbb tisztázódhat múltunknak legalább ez a kis szelete. Az első szó a megrendülésé, a fájdalmas csalódásé, a csalódásból föllobbanó in­dulaté, az érzelmeké. Aztán eljön majd a higgadtabb számvetések ideje is. De mostantól semmi sem ugyanaz. (Magyar Nemzet, 2006. október 8.) Pécsi Györgyi Csapda - kinek? Tőzsér Árpád: Léggyökerek, új versek 2006 A rejtélyesnek tűnő címre könnyebb válaszolni, mint gondolnánk: mindössze az első vers címéből az első és az utolsó vers szövegéből az utolsó szót emeltem ki hoz­zá, és amit a gondolatjel helyére kell képzelnünk, az maga Tőzsér Árpád új verseskö­tetének anyaga: három ciklusba osztva 14, 12 és 16 új költemény. A számmisztika ked­velői eljátszhatnak ezekkel a számokkal, mindenféle mágikus mennyiségeket kaphat­nak, ha összeadják, arányítják, grafikonba foglalják őket, és ahogy ismerem a mindig játszó, mindig kombináló költőt, az így kapott eredmény még csak nem is lesz vélet­lenszerű. De maradjunk a verseknél. Tőzsér Árpád költészete különlegesen összetett jelenség a magyar líra történe­

Next

/
Thumbnails
Contents