Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (11) Magyar líra a két világháború között (tanulmány)
Grendel Lajos Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. (Talán eltűnők hirtelen) Ezt a verset elemezve állapítja meg Németh G. Béla, hogy: „Ha a heideggeri bölcselet ki nem sajátította volna magának a Seingeschichte, a léttörténet fogalmát és fogalomkörét, létösszegzésről kellene beszélnünk [...] Az összegzés az egyéni lét egy alanyi beteljesülési, lezárulási, illetve elzárulási helyzetéből, állapotából s távlatából megy végbe. Nem történetet foglal magába, hanem történelmet, nem storyt, hanem his- toryt: egy autonóm emberi létezés történelmét.”00 íme, itt a költeményem. Ez a második sora. K betűkkel szól keményen címe: „ Költőnk és Kora Úgy szállong a semmi benne, mintha valaminek lenne a pora... Úgy szállong a semmi benne, mint valami: a világ a táguló űrben lengve jövőjének nekivág; ahogy zúg a lomb, a tenger, ahogy vonítanak éjjel a kutyák... En a széken, az a földön és a Föld a Nap alatt, a naprendszer meg a börtön csillagzatokkal halad - mindenség a semmiségbe' mint fordítva, bennem épp e gondolat... A kései versek sorában külön hely illeti meg a „Költőnk és Kora” címűt, amely a vers keletkezésének folyamatát is rögzíti, és központi fogalma a semmi mint a valami ellentéte. Ez a vers a környezetében keletkezett más versekkel szemben kevésbé személyes vagy drámai, s József Attila létfilozófiájának, kozmológiai világképének mintegy esszenciális összefoglalása, távol bármiféle ideológiáktól, társadalmi utópiáktól, magánéleti vívódásoktól. József Attila talán legegzisztencialistább verse, melybe, mint Tverdota György írja: „A valamit háromféleképpen konkretizálja: költeményként, világként és én gyanánt. Mindhármat a semmivel való összefüggésében határozza meg
