Irodalmi Szemle, 2006

2006/11 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (11) Magyar líra a két világháború között (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (11)

osztály elleni izgatás miatt József Attilát nyolcnapi fogházra ítélte, de annak letöltését a Kúria három évre felfüggesztette.

Az a körülmény, hogy József Attila elkötelezte magát az illegális kommunista párt mellett, magától értetődően költészetében is radikális fordulatot hozott. A tiszta költészet hívéből száznyolcvan fokos fordulattal a pártos, elkötelezett költészet híve lett. De nem teljesen, és nem is minden ekkoriban írott versében. Más kommunista elkötelezettségű költők verseivel összevetve, József Attila költői kvalitásai még a pártos-agitatív költeményekben is nyilvánvalók, ami a többi kommunista költő müveiről nem mondható el. Ez azonban csak azzal együtt igaz, amit Tverdota György mond ennek a néhány esztendőnek a lírai terméséről: „...elgondolható, hogy a József Attila által 1929-1930-ban választott irányban ekkor már csak problematikus értékek megalkotására nyílt lehetőség, hogy a proletár költészet irányában tett engedmény a személyes alkotói ambíciók pontosabb és mélyebb ismeretében is művészi fogyatkozásokkal terhelte meg a művészi teljesítményt.”®

Hogy a Döntsd a tőkét...-kötet mégsem zárvány József Attila pályáján, azt következő kötetének, a Külvárosi e/nek (1932) és a rá következő két évnek néhány nagy verse ékesen bizonyítja (a címadó versen kívül pl.: Mondd, mit érlel; A hetedik; Téli éjszaka; A város peremén; Elégia). Ezekben a nagy versekben forr ki az a klasszicizáló technika és stílus, amelytől a narratív elemek sem idegenek, s amelyek József Attila kézjegyét azonnal felismerhetővé teszik. Például, a szalagút-elmélete a kompozíciót illetően, ahogy a személytelen, tárgyias, konkrét közléstől vagy látványtól eljut a bölcseleti elvonatkoztatás csúcsaira, majd onnan, egy panorámás perspektívából vissza a konkréthoz. Ugyancsak ezekben az években érik be a költői képeknek az a sajátos kezelésmódja, a- mely során különböző érzékelési síkokat kever össze egy képben, összevegyítve vagy egymásra rétegezve a különféle vizuális, tér-, idő- és akusztikai elemeket.

A megtalált hangnak, technikának, létszemléletnek kiteljesedése és szintézise az 1934-ben írott Eszmélet, a magyar irodalom egyik legnagyobb bölcseleti verse. Létszemléletét tömörebben és pontosabban aligha lehetne kifejezni, mint a költemény 10. versszakában, amely a marxizmus felől már az egzisztencializmus irányába mutat:

Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor — ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek.

Ekkorra érik meg benne annak felismerése is, hogy a művészet az ösztönök szublimációja. „Bergson az eszmélet két formáját különbözteti meg: az ösztönt (illetve annak megtisztult formáját, az intuíciót) és az értelmet [...] A ciklus József Attila legmélyebb belátásainak gyűjteménye. Egyes darabjai az intuíció fellobbanásának pillanataiban felismert összefüggések végsőkig tömörített, keményre kalapált megfogalmazásai” - írja az Eszméletről Tverdota György.<4) Az Eszmélet azonban nemcsak szin