Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Duba Gyula: Parasztírónk a múlt századból (Sellyei József munkásságáról) (esszé)
Duba Gyula földeket kapja a határban. Az inzsellérhez majd parasztok járnak, előnyökért fizetnek, ősi dolog a korrupció! Aztán a mérnök visszamegy a városba, és Patkós Boris gyereket szül, az inzsellér törvénytelen fiát, Patkós Bálintot. S a faluközösség megveti és kiközösíti a „bűnös” Patkós családot. Pedig - állítja Sellyei - „minden paraszt képes lett volna odadobni akármelyik lányát a mérnök kapcarongyának a nagyobb és jobb földek miatt”. Sellyeiben ösztönként él a mesés, a „csodás” hajlam, gyakran használja elbeszéléseiben. A tagosított határban van egy haszontalan, lápos földdarab, a Kútya! A mérnök így beszél róla a tagosítási bizottságnak: „Olyan földdarab ez, mintha valami földrengés lejjebb süllyesztette volna a talaját, a határ szintjénél két öllel is mélyebbre, a talajvíz alá. Lehet az is, hogy valamikor éppen erre folyott a folyó és az mosta ki mélyre a medrét ezen a helyen. Nno! De hát az mindegy, mert nem is csupa tó az egész, hanem kisebb és nagyobb szigetek is vannak a vízben, bokrokkal és gyomokkal vannak benőve, és az egész terület megérdemli, hogy Kútya legyen a neve! De az is mindegy, mert az a kérdés, hogy azt a határdarabot hogyan mérjem ki, kinek adjam?” A Kútya azonban nem kell senkinek, sem a parasztoknak, sem vissza a földbirtokosnak, nem kell az ingyen sem a cigányoknak! „Nem éppen szabályos, de hatszögletű volt a láp térképre rajzolt képe. Hosszúkás domb volt a közepén, fííz- bokrokkal és szederindával benőtt egyholdas szigetet alkotott. És még vagy húsz, pár öles sziget tarkította sötét színű vizét. Az egész Kútya kiterjedése tizenkét holdnyi volt. Gondolt egyet a mérnök, ívet csinált a tizenkét holdas parcellának a telekkönyvben és tulajdonosának rávezette a Patkós Márton nevét.” A történetben kezdetétől Shakespeare-i mélységű sorstragédiák s a végzet ereje munkál. A Patkósok tönkremennek és elzüllenek, isznak s a birtokuk elvész, sorra meghalnak a kivetettségben, a szép Patkós Boris megháborodva lápi kútba veti magát. Fiát özvegy Kádár Vera veszi magához libapásztomak, iskolába járatja, öltözteti. A falu gyerekei maguk közül valónak tudják. De ahogy felcseperedik, zsugori gazdasszonya kihasználja, tőle Komró Gazsi csalja el kisbéresnek. S a suhancok, szüleiktől megtudva történetét, kerülni kezdik törvénytelen származása miatt, „hogy az apák értelmetlensége folytatódjék!... Felnőtt az átok a megnőtt gyerek feje felett, és a gyerek felesleges lett az emberrengetegben. Fölösleges lett a falujában.” Mindeközben „Megtudta, hogy az övé a hatszögletű láp a kiapadhatatlan mély vízzel és egyholdnyi szigettel a közepén”. S amikor a vele egyívású, csúfoló- dó Kaszab Vendelnek kezét töri, Bálint a szigetre menekül. A parasztok vagy húszán bosszúra gyülekeznek, hogy agyonverjék „a gyilkost”. „A szeme mindig o- lyan véres, mintha az egész falu gyilkosa akarna lenni”, de ekkor Bálint már a lápi földön volt. „Tisztást vágott a szigeten, fölépítette sátrát, mintha kultúrák kezdetén ezer évek előtte élne.” A cselekményességnek, a történéseknek fontos szerepük van Sellyei elbeszéléseiben: megjelenítik a sorsot! Az emberi sors tettekben válik láthatóvá! De a parasztiét természetéből következik, hogy a csapások elviselése, a tűrés is tett,
