Irodalmi Szemle, 2006

2006/11 - Duba Gyula: Parasztírónk a múlt századból (Sellyei József munkásságáról) (esszé)

Parasztírónk a múlt századból

tünk a „tinódiak” köpenye alól, garabonciásaink lebernyegéből bújt elő, ahogy egykor Gogol képenyéből a nagy orosz irodalom. Olyan tökéletes és művészi krónikások lettek a csúcsai, mint tájainkon Sellyei József!

2

Sajátosan kezdi elbeszéléseit, kisregényeit! „Bement a bíró a kocsmába.” (Elfogyott a föld alóla). „Tizenkét éves kicsiny lány volt Rózsika.” (Pecsétes élet). „A mérnök Patkós Márton házában lakott.” (Hatszögletű föld.) Kezdő mondataiban biztosságot, elemi céltudatosságot, természetes nyugalmat érzünk. Mintha a kijelentő mondatai a népben rejlő élettapasztalatok bölcsességére, mély emlékezetre épülnének. Olyan rendíthetetlen hitre, hogy a mesélő tudja, mit beszél! Selylyei családi hátterét, származását és íróvá válásának folyamatát ismerve megértjük. Családi nevén Miskovics, Vágsellyén született, nagyapja és apja ismert és kedvelt mesélők, a társas összejövetelek, családi alkalmak szívesen fogadott szórakoztatói. Tizenhárom évesen már „tudatában volt írói elhivatottságának”. Bár „nem is az írásra, hanem a mesélés- re, az elbeszélésre érzett nagy hajlamot gyerekkorától fogva. Az elbeszélői-tudás családi hagyomány volt a Miskovics-Ürge családban.” (Csanda Sándor).

A Hatszögletű föld című kisregényét 1935-ben folytatásokban közölte egy vidéki újság. Az író számos erényét, sajátos írói tulajdonságát tükrözi. Megmutatja eredeti valóságlátását, paraszt voltának szellemiségét, mesélő vénájának természetét. Felfedi időérzékelését, intuíciós készségét, megtestesíti mitizáló képességét. Hatvan könyvoldalon a mű mintegy száz év történetét fogja egybe. A századnyi idő hátterében mintha Márquez „száz év magánya” mocorogna! Az összevetés ne késztessen elnéző mosolyra, nem indokolatlan! Sellyei faluvilága és Macondo írott képe közt távoli és elemi rokon vonás van. Valóságuk ösztönös tenyészetében mintha az egyszerű és természetes csodák, a babonákba hajló mesevilág árnyai mozognának, ahol a nehéz emberi lét kényszere és csapdái irányítják a sorsot és tartják markukban a Buendiákat és a mátyusföldi parasztot. Az irodalmi kép, a szövegvilág markánsan különbözik, de a valóságkép lényege hasonlóan tragikus. Sellyéinél a megélés ereje és a közvetlen tapasztalat meg persze az egyéniség természete határozza meg a nyelvezetet, Márquez „szómágiáját” az emlékező képzelet élteti. A közép-amerikai érzéki világ túlfűtött erotikus testisége a parasztírónál az álla- tian tárgyias birtoklásvágy formáját ölti. A nemi ösztön buja szenvedély helyett az asszonyi test gonosz megragadásává torzul. A mátyusföldi történetekben a játékos groteszknek sincs, nem lehet helye, világukat baljós komorság uralja!

„A mérnök Patkós Márton házában lakott”, kezdődik a történet. A tizenkilencedik század második felében a jobbágyság felszabadítását követően, a híreshírhedt „komasszáció” során a földmérő „inzsellér” meglátja a templomból kijövő, szép Patkós Borist és azt mondja a bírónak! „Ezután Patkóséknál lakom!” A bíró tudja, a mérnök óhaja parancs, tudja a mérnök is, meg az emberek is. Azt is tudják, hogy Patkós Boris a mérnök szeretője lesz, apja pedig a tagosítás során a legjobb