Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Sipos Janka versei (írom, Ugyanolyan, Táj az ujjamon)
Sipos Janka versei A Táj az ujjamon szintén rímes, szigorúan kötött, négysoros strófákból álló, de az előbbinél sokkal terjedelmesebb kompozíció. Itt az elhallgatásos szerkezet rutinos működtetése a figyelemre méltó. A pontosan tíz strófa úgy antropomorfizálja a tájat, hogy a narrátornak végig sikerül lebegtetnie a jelentést: a tizedik strófában sem igen tudjuk meg, hogy mitől van a beszélőben a világgal való szembenállás, ha úgy tetszik: megint csak elutasítás. De éppen ez a megteremtett és feloldatlanul maradt nagy feszültség marad emlékezetes az olvasóban. Az írom kezdő négy sorát nem állom meg, hogy ide ne írjam: Etel a szájba. Kés a szívbe. Nem tudok így élni már. Menetrendre, órabérre. Az agyam nyugtátokra jár. Sipos Janka verseiben van valami provokáló, friss, fiatalos hányavetiség. Mint a „Se istenem, se hazám” sorait író fiatal, anarchista József Attilában. S míg az előbbi (a Táj az ujjamon című) vers anarchiája a természetet destruálta, az írómban a szerzőnek arra is kiterjed a figyelme, hogy stílszerűen, a társadalom legyen a destrukciója tárgya. S a „művészi terv” megvalósítása itt is sikeres: a jelentés hamis biztonságát a verssorok esetlegessége az opus teljes egészében sikeresen korrigálja. Pozsony, 2006. június 19. Tőzsér Árpád József körút 86
