Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Béres Csilla: Borsószem hercegasszonyka szenvedései (1) (vers)
Béres Csilla s hogy nem lettem fiú, nagy kár. * * * Tizenöt év is eltelt, mikor egy éjjel, nem ment az alvás. Minden tagom nyavajás, a fejem, mint a harminckilences busz. A másikunk már mélyen, ó áldott éj, csak ne mozduljon felém! Egy tesi-szakos izmos fickó öleli a nőjét, és belesüppednek a zajba. Dantem is megjelent (az első szerelmem), rám nézett azzal a pokoljárt, beteglátogató-ártatlan szemével. Hogy úszna minden el! Belém ragadt, bokám fölött sárga szalag. Amyékkígyó csak kikelt. Milyen édes, ahogy csúszik, már térdhajlatomba nyal, csiganyomot hagy a combon s tovább, a kerek hasikon, be az oldalamon, szívemet szorítja, fojtja. Jó, hogy nem köptem, mert rájöttem akkor éjjel... Nem felszíni szennyeződés a gyönyör. Minden itt marad. Zsíroldás, baktériumölés, rázás, riszálás, utazgatás stb. menekülés zárt falak közé, kongó magányba, földbe magnak, anyába úgyse vissza. Akkor meg? Semmi ki nem tépi,
