Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Béres Csilla: Borsószem hercegasszonyka szenvedései (1) (vers)
Borsószem hercegasszonyka szenvedései (1) és nem hozza vissza, azt az aranyburkot, mit a félelem kígyói még nem fontak össze. * * * Akikkel sorban lefeküdtem a diákszálló kockás pokróca alatt, hajnalban az első busszal a völgyből kiutaztak. Ha most mind a barátom lehetne! Haladunk a harminckilencessel, büdös, poros, sárga-kék takaró az ég. Dantem titokban a kezemet fogta. És kívántam, hogy ne legyen, forduljunk már vissza, felejtsük el a napot is. Elhagyott végre, s meghaltam újra. * * * Pedig hogy rohantak a Csalogány-völgybe le az erek vidáman csilingelve. A hókása-bokrok szétnyíltak előttünk, a nap arcunkba harapott harminckét sárga fogával. Piros bodobácsok lógtak fürtökben a fagyos hársokon, és Dantem hirtelen elengedte a kezem, mintha az Úristen jönne velünk szembe. Majd kabátját kifordítva a nyomába eredt. A tavasz időzne, dudál a villamos.
